2014. október 22., szerda English version
Hírek  --  Archívum  --  2007  --  6. szám - 2007. március 12.  --  Irodalom
Altató
 
Nézd elsötétült már az ég
csak a hold a hold ragyog
mint uzsonnára friss lepény
a nap gyorsan elfogyott
 
siess hát várnak új szinek
csukott szemed mögött
és új ütemre ver szived
a gond elköltözött
 
az álom csak egy telt mosoly
mint tejbeméz világit
s megfesti mind a szívgomoly
puha plüssbabáit
 
siess hát ébren ne maradj
az éjben egyedül
álmodj egy aranymadarat
mely fölötted repül
 
s most egy titokzatos úrnak
régi szeszélye miatt
a lámpák sorra kigyúlnak
a tiszta ég alatt
 
világítson az álmod is
maradjon álom életünk
s ne tudjuk hogy minden hamis
amíg fel nem ébredünk
 
 
Fodrásztükör
 
A szél ma berregő nullásgép
haj de szép tükör vagy
megcserélem a két kezem
a múlt akár a hó elolvad
 
tavasz van mint egy hőerőmű
s a szívem egy kazán ma
fehér trikóban március az
éjt tűzre hajigálja
 
tavasz van legyél borbélyinas
ollóval foggal védd magad
ma már mindennek van fogsora
éhes minden és harap
 
így tűnsz el apránként magadban
arcodba mar morogva
tépi rólad a bőrt a szakállt
egy régi villanyborotva
 
így eshetek csak darabokra
tükör vagyok tükör vagy
és két tükör az már végtelen
arcunk akár a hó elolvad
 
még ollóval foggal védd magad
kopaszd magad az sem segít
összecseréltem a tükröket
akit kerestél nincsen itt
 
Bezár