2014. október 24., péntek English version
Hírek  --  Archívum  --  2005  --  20. szám - 2005. november 21.  --  Hangsúly
"A falra írni muszáj"
Ha három madár lennék, láthatnám alulról, hogyan repülök magam után
Kezdjük a gyökerekkel. Egyes vélekedések szerint a graffitinek korai megjelenése már az ókori Egyiptomban felfedezhető, afféle „ellenzéki" népművészetként. Mások Antonio Bosio 1632-ben publikált Roma Sottoterraes (Földalatti Róma) könyvében vélik felfedezni a falfirkálás első megjelenési formáit. A szerző szisztematikusan leírja a római katakombák hivatalos és nem hivatalos feliratait. De a ma ismert falfestészethez közel álló, első elhíresült felirat a „KILROY WAS HERE" volt. A New York Times (1946. December 24.) szerint a felirat egy halifaxi hadiüzemben dolgozó James J. Kilroy-hoz köthető, aki a háború alatt minden városban, ahol megfordult otthagyta névjegyét.
 
Egyszer azt hittem, hogy tévedtem, de tévedtem
A huszonegyedik században divatként terjedő graffiti irányzatok úttörője egy görög származású New York-i fiatal, Taki. Akkor figyeltek fel rá, amikor a kézjegye mindenütt megjelent a földalatti vonalain, ezzel egy csapásra híressé vált, és divatot indított el. Több száz New York-i ifjú követte példáját. Előkerültek az egyre vastagabb filctollak, a házi készítésű irónok, végül a festékszóró spray-k. A feliratok színesebbek lettek, majd a hetvenes évek közepétől a rajzfilmfigurák és egyéb rajzok vették át a terepet.
 
Deja vu érzésem és amnéziám van egyszerre. Azt hiszem ezt már elfelejtettem egyszer."
A mai napig számos vita tárgyát képezi, hogy lehet-e művészetnek nevezni a graffitit. A szó maga valószínű, hogy a görög grafo- kifejezéssel rokonítható, ami az írással, rajzzal kapcsolatos szavakat jelöli. De még közelebb áll hozzá a művészetben használt olasz „grafitto" (falba karcolt felirat) kifejezés. A falfirkák megjelenése után az informel és az absztrakt expresszionizmus egyes képviselői (Cy Twombly, Antoni Tápies, Jean Dubuffet) egyre gyakrabban építik be munkájukba a graffiti formai elemeit. Az utcán „dolgozó” művészek némelyike pedig olyan színvonalon festett, hogy az alkotásokon felismerhetőek lettek az egyedi stílusjegyek, és meghívásokat kaptak különböző csoportos és egyéni kiállításokra. Elismert művészekké váltak. Keith Harring, Crash, Kenny Scharf, James Brown és Ramellzee voltak az új amerikai festői irányzat leghíresebb úttörői.
 
Ne higgyetek az elnyom…”
Ez a felirat Szegeden a Felső Tisza-parton olvasható, a betongátra fújva. A modern vizuális kultúrában a falfestészet a valóságos világ sajátos művészi formában való visszatükröződése az emberi megismerés során. Mikor egy alkotást elsajátítunk, magunkévá teszünk, többlet keletkezik. És így mi is megváltozunk: többek leszünk. Ebben az összefüggésben az előbbi felirat, ami a rendszerváltás környékén került a falra, mindenképpen művészetnek tekinthető. A graffiti vadhajtásai, mint a névjegyek, vagy színes krikszkrakszok (teg-k, toy-k) firkálása a százéves házak falaira inkább az állatvilág némely emlősének a cselekedetéhez hasonlítható. A territórium megjelölése vizelet útján. Ami sajnos korunk divatőrültében egyre szaporodik. Az értelmes, esztétikailag is érett ember azonban különbséget tud tenni a giccs, a rongálás és a művészet között.
D. Cs.
Bezár