Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Kovács László számos egyetemi tisztség mellett 1984-1990-ig dékánhelyettesként munkálkodott. Évtizedeken keresztül dolgozott többek között a Magyar Nőorvos Társaság vezetőségében, és 1990-1994-ig a társaság elnöke, majd 2006-tól örökös tiszteletbeli elnöke. 1994 és 1999 között a társaság dél-magyarországi szekciójának elnöke volt, emellett a Magyar Tudományos Akadémia különféle bizottságaiban is helyet kapott. Hasonlóképpen számos rangos külföldi társaságban tölt be jelentős pozíciókat, így például a Szülész-Nőgyógyász Világszövetség elnökségi tagja, és az angol Royal College of Obstetricians and Gynaecologists tiszteletbeli tagja.

 

Kovács László (1934) 1961-től dolgozik a szegedi szülészeti és nőgyógyászati klinikán. 1983-tól egyetemi tanár, 2004-től professor emeritus. 1984-1990-ig az ÁOK dékánhelyettese, 1990-1999 között a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának igazgatója. Számos kitüntetés birtokosa, így például: Jancsó Miklós-emlékérem (1992), Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1996), Klebelsberg Kunó-díj emeritus fokozata (2005), Eötvös József-koszorú (2007). Fotó: Segesvári Csaba

 

„A kilencvenes években több olyan nemzetközi kongresszust is tudtunk szervezni Szegeden, amelyek azt célozták, hogy a kelet-európai országok szakemberei minél inkább kapcsolatba tudjanak lépni a nyugati kollégákkal, és hogy az akkori elzártságból származó hátrány minél hamarabb feloldható legyen” – tudtuk meg a profeszszortól, aki e gondolatok jegyében munkálkodott az Európai Szülész-Nőgyógyász Szövetség elnökeként is, amikor két nagyobb európai szakmai szervezetet sikerült egyesíteni: a 2002-es prágai szerződéssel így született meg a European Board and College of Obstetrics and Gynaecology (EBCOG), amelynek örökös tiszteletbeli tagja.

A közéleti tevékenységek mellett Kovács László az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Reprodukciókutató Programjában a családtervezés-, a fogamzásgátlás- és az antiprogeszteron-kutatás területén is jelentős eredményeket ért el. A szegedi szülészeti és nőgyógyászati klinika a WHO említett programjának akkreditált kutatóközpontja annak megalakulásától, 1972-től kezdve. „A kutatás keretében olyan fogamzásgátló módszereket is tudtunk alkalmazni a vizsgálatba bevont személyek javára, mint például a hormonális fogamzásgátlásként alkalmazott bőr alatti implantátum, ami a mai napig nincs még Magyarországon forgalomban” – magyarázza a professzor.

Emellett úgynevezett anti-progeszteronnal kapcsolatos, vagyis a sárgatesthormon (pro-geszteron) hatásának felfüggesztésére irányuló kutatásokat is végeztek. A progeszteront a normális menstruációs ciklusban a tüszőérés után kialakuló sárgatest termeli. Ha a terhesség bekövetkezik, akkor ez a sárgatest a terhesség fenntartásának nagyon komoly tényezője és követelménye. A vizsgálatok eredménye egy a terhesség korai időszakában alkalmazható, gyógyszeres úton történő terhességmegszakítási lehetőség, ami a sebészeti módszernél sokkal veszélytelenebb azon nők számára, akiknél akár egészségügyi vagy más okokból megszakítást kell végrehajtani. Magyarországon ez az eljárás még nincs használatban, de a kutatás eredményeit a nőgyógyászati endokrinológia sok más területén is alkalmazzák, így fogamzásgátló módszerként, illetve néhány daganatnál kiegészítő kezelésként lehet kihasználni a sárgatestellenes hormon kedvező hatását.

A professzor, mint mondja, szülész-nőgyógyász édesapja nyomdokain vált orvossá. „Olyan miliőben nőttem föl, amelyben gyerekkoromtól körülvett az orvosi tevékenység, így szinte a levegővel szívtam magamba” – emlékszik vissza Kovács László. A professzor Pécsett diplomázott, majd Zalaegerszegen a megyei kórházban dolgozott. „Amikor 1960-ban a pécsi professzoromat, Szontágh Ferencet, akinek diákkörös hallgatója voltam, Szegedre kinevezték tanszékvezetőnek, akkor ő hívott a klinikára, én pedig boldogan jöttem. Az itteni működésemnek ő meghatározó alakja volt, nagyon hálás vagyok neki mindazért, amit tanultam tőle, és büszke is vagyok rá, hogy tőle tanulhattam” – vall egykori mesteréről a professzor.

Kilencéves igazgatói működése alatt Kovács László az egyetemi klinikai munka mindhárom területét, a gyógyító tevékenységet, az oktatómunkát és a tudományos kutatómunkát is lényegesnek tartotta. „Legfontosabb célomul mindig a betegek gyógyulásának, bizalmának és megelégedésének elérését tűztem ki. Úgy vélem, a jó orvos kellő empátiával tud a betegekkel bánni: ez is nagy szerepet játszik a gyógyulásban” – hangsúlyozza a professzor. „Örömmel emlékszem vissza, hogy ebben az időszakban a munkatársaim közül hatan szerezték meg az egyetemi tanári címet, hárman pedig tanszékvezetői pozícióba kerültek. Közben megszerveztük a PhD-képzés alapjait a karon, elkezdődött a reprodukciós egészségtan kutatóprogram, amit a mai napig is vezetek, és ebben a programban legutóbb a negyvenedik PhD-hallgató szerezte meg minősítését” – mondja Kovács László.

És végigtekintve ötven év orvosi pályafutásán, arról kérdezem a professzort, mi az, amire igazán büszke. „Arra, hogy olyan tevékenységet sikerült kifejtenem a pályám során, ami nem maradt visszhang nélkül, ennek az elismerésnek a jele számomra az Eötvös-koszorú is. Természetesen érik az embert kudarcok is, de az is jellemez minket, hogy ezeket hogyan tudjuk kezelni. Emellett a munkatársaim elért eredményei is fontosak számomra: az ő sikereik nekem is elégedettséget és boldogságot jelentettek” – összegez Kovács László.