2024. május 6., hétfő English version
Archívum  --  2008  --  3. szám - 2008. február 18.  --  Egyetemi élet
Tévhitek a leckekönyvről
Az utóbbi hetekben számos különböző hír kapott szárnyra arról, vajon le kell-e adniuk az aláíratott leckekönyveket a hallgatóknak az őszi félév lezárultával, és pontosan mi változik februártól az index használatában. Bár a TIK épületében tájékozódhattak erről a hallgatók, nagy volt a bizonytalanság – és hosszú a kérdezők sora a tanulmányi osztályokon.
„Nincs olyan változás, ami a leckekönyv bevonására vagy eltörlésére vonatkozna”– mondja Homor Géza, a SZTE oktatási igazgatója. „Más történik: a hagyományos, nyomdai index szerepének megváltoztatása. Eddig a leckekönyv volt az, amihez a tanulmányi rendszert igazítottuk. Most, az új szabályozás következtében a tanulmányi rendszerben lévő eredmények – a felhasználók, vagyis a hallgatók és tanárok jóváhagyása után – válnak a további ügyintézés elsődleges forrásává. A papíralapú rendszernek csak a vitás esetekben jut szerep, amikor bizonyítékul szolgál, de nem elsődleges adatforrásul.”
 
 
Nem kell végleg elbúcsúzni az indexektől. Fotó: Segesvári Csaba
 
Ez azt jelenti, hogy a teljesítéseket hosszú távon csak az ETR-ben tárolják, ugyanakkor – ahogy azt a tanulmányi és vizsgaszabályzat készülő mellékletében majd olvashatjuk – az oktatóknak meg kell őrizniük a dolgozatokat legalább az adott félév végéig, az elektronikus leckekönyv lezárásáig. A szóbeli jegyeket is rögzítik, a hallgató választása szerinti dokumentumba. A leglényegesebb változás tehát, hogy bár megmarad az index, és a hallgatók beírathatják a megszerzett jegyet, a tanulmányi osztályokon csak az elektronikus változatot dolgozzák fel.
A változtatás talán legnagyobb előnye, hogy az oktatóknak, de még inkább a hallgatóknak kevesebb gondjuk lesz a jegybeíratással. „Azt sajnálom legjobban, hogy csak most vezetik ezt be, mire elvégzem az egyetemet” – mondja Balogh Fruzsina, a BTK ötödéves hallgatója. „Sokszor bizony egyáltalán nem volt egyszerű utolérni egy-egy tanárt vizsgaidőszakban, hogy beírjon egy jegyet az indexbe – ráadásul tulajdonképpen feleslegesen, hiszen a jegyeket eddig is rögzítették az ETR-ben.” Borthaiser Nóra, aki szintén végzős hallgatója a BTK-nak, úgy véli, az egyetemisták nem kaptak elég tájékoztatást a témában. „Nem csoda, ha sok a bizonytalanság egy évközben bevezetett változtatással kapcsolatban” – mondja.
A szabálynak van egy közös, egyetemi szintű alkalmazása: ez eltörli az indexleadási kötelezettséget. Ugyanakkor karonként eltérhet az átmeneti gyakorlat. „A hosszabb távon majd kialakuló gyakorlatról korai lenne beszélni. Jelenleg, ha előzőleg tájékoztatják a hallgatókat, kari hatáskörben elrendelhető a szokásos indexellenőrzési folyamat. Ha erre nincs mód, akkor az ETR adatbázisból nyomtatott teljesítménylapon végzik el a karok a jegykontrollt. A következő félévekben is lehet eltérés az indexkezelés gyakorlatában – bár szerencsésebb lenne ezt mind kisebbre csökkenteni – a karok közt, mert mások az indexhez kapcsolódó attitűdök” – magyarázza az oktatási igazgató. Fő különbség lehet például, hogy a jegyet a leckekönyv vagy formanyomtatvány segítségével kell-e majd igazolni, illetve hogy tárolják-e majd az indexeket a tanulmányi osztályokon. Fontos azonban, hogy a kari szabályok nem írhatnak elő olyan kötelezettséget, amit a közös szabály tilt.
Homor Géza szerint a változásnak nem hátrányai lesznek, hanem hibázási lehetőségei. Ugyanazok és talán kisebb számban, mint az eddigi rendszerben, de mivel megszűnik a kettős könyvelés kényszere, a hibák feltárása nehezebb lehet. „Ezeket a hibalehetőségeket kezelni kell. Az elektronikus indexkezelés minden mozzanatát a tanulmányi és vizsgaszabályzat melléklete fogja szabályozni, hogy a kockázat a lehető legminimálisabbra csökkenjen” – ígéri.
Tóth Katalin
Bezár