Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Az új tanszékvezető nagy munkakedvvel és újító szándékkal vágott bele feladatába. „Nagyon sok esélyt, fantáziát látok a szegedi egyetemben, illetve ennek a tanszéknek a fejlesztésében”– mondja.

 

 

 

Z. Karvalics László az ELTE Bölcsészettudományi Karán diplomázott 1986-ban magyar-történelem szakon. Egykori anyaintézményében szerezte egyetemi doktori és kandidátusi címét is, majd a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (BME) folytatta pályafutását. Itt az Információ- és Tudásmenedzsment Tanszék vezetőjeként is dolgozott, egyik legkiemelkedőbb eredményének azonban azt tartja, hogy a BME az ő vezetésével hozta létre pontosan tíz éve az Információs Társadalom- és Trendkutató Központot, amely a formálódó tudományterület legfontosabb hazai kutatóbázisává vált. Közben külföldi kutatások keretében is bővítette tudását, legutóbb az előző tanévben két washingtoni egyetemen. Mindemellett elméleti tudását a gyakorlatban hasznosítva hosszú évek óta tanácsadóként is tevékenykedik.

Történészként először művelődés-, sajtótörténeti kutatásokba kezdett. Mivel egy idő után felismerte, hogy mindezek ugyanannak a területnek, az információtörténelemnek a részei, az információjelenség történetével kezdett foglalkozni, innen vezetett az út az információs társadalom kutatása felé. Nézete szerint többet érthetünk meg az információ világából, ha nem a matematikai-mennyiségi, hanem az emberi oldala felől közelítjük meg: ez a humán információtudományi megközelítés. Ezért is szeretné ennek a jegyében tervezni a fejlesztéseket a könyvtártudományi képzésben és a tanszéken.

„A könyvtáros szakma rohamtempóban változik, alakul át a környezete, a beágyazottsága, azok az intézmények, amelyek egykorvolt könyvtárosokat foglalkoztatnak. Azokat a változásokat szeretnénk tehát követni, amelyek a világban végbemennek” – indokolja a fejlesztések szükségességét Z. Karvalics László.

Már elődje, Bakonyi Géza elindított egyfajta profilváltást a tanszéken. Megjelenítette az információtörténelmet az oktatásban, valamint odafigyelt a könyvtár digitális környezetére, hiszen manapság egyre több feladat végrehajtása digitálisan történik. Mint elmondta, ő teljes mértékben egyetért ezekkel az irányokkal, és folytatja a megkezdett munkát.

A már említett humán információtudomány felé való bővítés az egyik legfontosabb a változások között. Ennek kifejezéseként tervezik a tanszék nevét is  Könyvtár- és Humán Információtudományi Tanszékre cserélni.

Új kutatási területek indítását is tervezik, amelyek tovább növelhetnék a szegedi könyv-tárosképzés jó hírét. A digitalizálás kiterjedt problémavilágával kapcsolatos tudáscentrum keretében a „gyakorlatot és elméletet együtt mozgatva” folytathatnának kutatásokat a hallgatók és az oktatók. A cybertudomány humán infrastruktúrája – amely az egyre nagyobb méretű tudományos közösségeknek nyújtott információs szolgáltatásokat jelenti – lehetne a másik új terület, mivel nagy tömegben igényel információs szakembereket, akik a hálózat működését biztosítják. Annál is inkább kézenfekvő ez a terület, mivel az egyetem „húzó” tudományágai, mint például a genetika vagy a biokémia jó lehetőséget nyújtanak az együttműködésre.

Az olyan régóta jelen lévő területek mellett, mint a nemzetközi hírű könyvtörténeti kutatások, remélhetőleg a tervezett újítások is hozzájárulnak ahhoz, hogy a szegedi továbbra is az első számú könyvtártudományi „képzőműhely” maradjon az országban.