Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

– Az volt a színes az elmúlt időszakban, hogy mindig más területeken tevékenykedtem. A fiókhálózatban kezdtem a 70-es, 80-as években, egy kicsi lakótelepi könyvtárban, ahol rengeteg gyerek volt. Fel tudtam venni a kapcsolatot az akkor induló és még újnak számító lakótelepi iskolákkal, különböző programokat indítani, magam köré gyűjteni őket. Később, Alsóvároson többnyire idős emberek jöttek. Aztán a megyéhez kerültem, a megye könyvtárait látogattuk, módszertanilag segítettünk. A kis faluktól kezdve a kisvárosokig megismerkedhettem a kollégákkal, különböző módszerekkel, munkafolyamatokkal. Majd jött a szívem csücske, a gyerekkönyvtári munka. Itt már nagyban tudtam kamatoztatni mindazt a tapasztalatot, amit összegyűjtöttem, fel tudtam venni az összes általános iskolával a kapcsolatot, gyerekek ezrei mentek végig a kezemen. Százvalahány tanórán kívüli foglalkozást tartottunk; ez olyannyira jól sikerült, hogy az oktatási területről kezdtek nagyon sokan ismerni, kialakult egy olyan háttér, módszertani bázis, ami országosan is elismertté vált. Így hívtak át a pedagógiai intézetbe, ez új kihívást és lehetőséget jelentett: ami megteremtődött bennem, azt kamatoztatni tudtam. Aztán az intézet megszűnt, akkor jött a pályázási lehetőség, hogy vissza kellene kacsingatni ide… Ezekkel a többlettapasztalatokkal mertem csak vállalni.

 

 

Az egyetemisták számára is fórumot teremtene. Fotó: Segesvári Csaba

 

– Az első perctől szépen, komótosan végigjártam a könyvtári csoportokat, felmértem minden helyen, hogy mi történik ott, milyen problémáik, örömeik vannak, mi az, amit tovább kell fejleszteni. Ezekkel vannak terveim. Úgy gondolom, hogy a kor változásához a szervezeteknek is idomulniuk kellene. A könyvtár nehezen mozduló intézmény, én viszont nem ez a típusú ember vagyok, mindig is a praktikumot szerettem, tehát alkalmazkodjunk a korhoz, az alapvető elvárásokhoz. Ahhoz, hogy ezt mozdítani lehessen, fel kell mérni, hogy is néz ki, mire képes, hogyan tudjuk jobbá tenni. Nagyon szeretném, ha az oda-viszsza kommunikáció elindulna, ennyi ember van, annyi gondolat is, és abból egyszer csak kijön a legjobb. Döntenem nekem kell, de úgy, hogy kiderítem a többiek elképzeléseit. Nem is merném úgy felvállalni, hogy én márpedig úgy látom, ez csak úgy jó, ahogy én gondolom.

– Nagyon szeretném, ha közösségi terek alakulhatnának ki, a mozgások megindulnának. Azt, hogy mindenki megtalálja a kedvére valót. Az alagsori klubrészbe életet szeretnék vinni, szeretném, hogy mindig legyen ott történés. Jó lenne, ha fórumot lehetne teremteni egyetemistáknak. Ebben a térben legyen egy olyan rész is, ahol elzárkózhatnak bizonyos közösségek a maguk dolgaival.

– Először saját magamnak kell megerősödnöm, hogy az itteni valós helyzetet átlássam, hogy tudjam, miben tudunk majd együtt gondolkodni vagy épp -működni.

– Annyiból aktuális, hogy többen már átjelentkeztek ide. Nekem az a lényeg, hogy mozogjanak, legyen élet. Sok minden elindult, az Ünnepi Könyvhét szervezése városi szinten a mienk; itt van a Reneszánsz év is. Mellette egy csomó időszerű program elindítása is zajlik. A tervek közül sok elindult az önkormányzat irányába, jó lenne, ha segítenének. Eddig úgy tapasztalom, a szándék megvan. Elindultak a folyamatok.