Hogyan lett Bindenbachiusból Pintenpachius? – Kutatók éjszakája az SZTE Klebelsberg Könyvtárban

Magyarországi kun vezér sírja a déli Bánságban

A Kutatók éjszakáján elsőként Katona-Kiss Attila régész, az SZTE Klebelsberg Könyvtár Keleti Gyűjteményének munkatársa tartott előadást egy bánsági kun vezéri temetkezésről, az ehhez kapcsolódó helynevekről és a kun leletanyag párhuzamairól. Témája egy magányos temetkezés leletanyaga volt, amelyet az 1970-es években egy építkezés során bolygattak meg a ma Szerbiához tartozó Tamáslaka határában. Az építkezés meddőhalmából megmentett leletből egy sisak, egy sodronying töredékei, egy szablya és egy veretes öv került be a pancsovai múzeum régészeti gyűjteményébe. Csak nemrégiben, egy 2009-ben megjelent szerb nyelvű szaktanulmányból derült ki, hogy a Temes folyó közelében talált sírban a magyarországi kunok egyik főembere nyugodott. Katona-Kiss Attila szerint a lelet jelentősége eddig elkerülte a magyar tudományosság figyelmét, a szerb kutatás pedig nem tudta helyén értékelni, mivel a kunok kutatása általában inkább a magyarországi keleti népcsoportokhoz kapcsolódó téma.

Katona-Kiss Attila. Fotó: Nemes Réka

A korabeli munkások elmondásából tudhatjuk, hogy az eltemetett férfi háton fekvő, nyújtott váza került elő, tájolása északnyugat-délkelet volt és feltételezhető, hogy a kunoknál eléggé jellemző halomsíros temetkezésről van szó. A leletanyag veretes öve egy csatból, 6 övveretből és egy szíjvégből áll, anyaga aranyozott ezüst, geometrikus díszítéssel. A sisak 22-23 cm átmérőjű, 18 cm magas közel félgömb alakú, felső része kúposan megnyúlt, csúcsban fut össze, a homloknál ellenzővel és felette szem alakú kiképzéssel. A Tamáslakán talált sírnak Katona-Kiss Attila szerint azért is van jelentősége, mert itt sisak, sodronying és szablya együtt került elő, amelyek abban az időben drága eszközök voltak, a veretes díszöv pedig még ezeknél is többet ért, annyira, hogy egy közharcos nem tudta volna kifizetni, még az előkelők birtokába is csak diplomáciai ajándékként, olykor királyi adományként kerülhetett.

Ami a környékbeli helyneveket illeti, Katona-Kiss Attila a kunokhoz köthető megnevezések típusait vette sorra. Az első csoportba a kumán, avagy kun népnévből, illetve a Kumán személynévből képzett helynevek kerültek. A kumán a kunok önelnevezése volt, de bizonytalan, hogy ez összefüggésben áll-e a magyar kun népjelölővel. Ugyanis amikor a magyarok még nem ismerték a kunokat, már használták a kun szót, általában a keleti nomádokra, besenyőkre, oguzokra értve, akikkel szintén kapcsolatba került az Árpád-kori magyar állam. Később ezt ráértették a jelenleg kunnak hívott kumánokra is, ezért ez a nép feltűnik kumánként is, kunként is a helynevekben, de személynévként is ismert.

Ilyen személynévből képzett helynév a Nagybecskerektől északnyugatra fekvő Kumán és népnévből képzett helynév a romániai Temes megyébe eső Kundent (a mai Denta). A Kunkorhány helynév is beszédes, ebben a korhány tag a kurgánt, vagyis halomsírt jelentő kun szóval van összefüggésben.

Egy másik csoportba sorolta Katona-Kiss Attila a régi pogány kun személynévből képzett helyneveket. Ezek között a Bajboka (úr+bika), Csibuk (ág, sarj), Gyarman (mássz fel!), Illancs (kígyócska) és Konak (vendég) helyneveket sorolta fel. Csibuk néven 1266-ból olyan kun előkelőről van forrás, aki a kun Borcsol nemzetséghez tartozott, és aligha kétséges, hogy a helynév e nemzetség szállásterületére esik.

– A Konak helynévről eddig úgy tudtuk, hogy első előfordulása 1425-ből való, és egy Konaki, tehát Konakról való birtokosnak a nevében maradt fenn, de létezik egy oklevél, ami 1358-ból Stephanus de Konak nevét említi, és ez egy Ajakról származó szabolcsi ember neve. A dolog azért érdekes, mert Ajak IV. Béla alatt egy kun előkelőnek ajándékozott birtok volt, ahová kunok költöztek be. Az, hogy éppen egy Ajakról lévő Stephanus de Konak van egy kun faluban, mégpedig úgy, hogy ebből az időből csak a Temes-vidéken ismerünk Konak helynevet, feltételezi annak kun eredetét – fejtegette Katona-Kiss Attila.

A régész a Berend helynév eredetét elemezve elmondta, hogy a szó egy török nyelvű nép neve. Amikor Kumánia megalakul, az elűzött oguzokból és besenyőkből, valamint az ismeretlen kilétű berendekből a rusz fejedelmei egy határőrkontingenst hoztak létre – ők voltak a „fekete süvegesek”. Mivel Katona-Kiss Attila szerint a magyarországi kunok nyelvi és régészeti emlékeinek besenyő és oguz vonatkozásai is vannak, valószínű, hogy Kötöny népét sem csak kunok, hanem további töredék népesség is alkotta, amikor bejöttek a Kárpát-medencébe. Ezek között ott lehettek a berendek is. A népnévből lett helyneveket általában az etnikailag többségben lévő lakosság adja a magától eltérő származásúak által lakott településeknek; ilyenek a Besenyő nevű falvak, és a Berend is ilyen lehet.

A történeti adatok között Katona-Kiss Attila az 1279. augusztus 10-én IV. László által kiadott kun törvényt említette, amely a Maros és Temes folyók közét jelölte ki egy kun nemzetségnek szállásul. Eredetileg még IV. Béla telepített ide kunokat, ezután a tatárjáráskor kimentek, és amikor visszahívták őket, ugyanarra a területre telepítették őket. Vagyis, tudható, hogy 1246 és 1279 között ez a terület egy kun nemzetség szállásterülete. 1282-ben a hódi csata után, amelyet a kun törvények végzései miatt fellázadt kunok elveszítettek, a kun népesség egy része végleg kiment az országból. Az egyik ilyen elhagyott terület a Maros-Körös közén, a másik pedig a Temes folyó vidékén volt. Katona-Kiss Attila szerint ezt onnan lehet tudni, hogy Zsigmond király idejében minden ismert nemzetségi szállásterületen kunszék alakult, kivéve az említett két helyet, ahol már tömegében nem éltek kunok.

A régészeti párhuzamok és a térségben található kun nevek alapján a régész előadó szerint egyértelmű, hogy Tamáslakán a Kárpát-medence 15. kun vezéri sírját találták meg.

Szent-Györgyi Albert, a sport szerelmese

Szent-Györgyi Albert, a sport szerelmese címmel jelent meg 14 fejezetet felölelő virtuális kiállítás az SZTE Klebelsberg Könyvtár médiatékájában. A Kutatók éjszakáján a kiállítás összeállítója, Pap Kornélia, a könyvtár Egyetemi Gyűjteményének munkatársa, a Szent-Györgyi-gyűjtemény gondozója mutatta be a természetjáró, teniszező, lovagló, csónakázó, korcsolyázó, síző, motorozó, repülős professzor történeteit.

Szent-Györgyi Albert gyakran hangoztatta, hogy sport nélkül nem is tudna dolgozni. A megfeszített kutatómunkát a sporttal oldotta fel, sokféle és egymástól igen elütő sportágat próbált ki. Nem féltette tekintélyét attól, hogy hallgatóval röplabdázzon vagy kerékpárral járjon munkába. A kerékpározást Hollandiában, Leidenben és Groningenben szerette meg családjával, a Cambridge-i években pedig naponta kerékpárral tette meg az utat a biokémiai intézetig. Egyik egyetemi városban sem botránkoztatott meg senkit egy kerékpározó professzor látványa. Szegedre érkezésekor, az 1930-31-es tanév kezdetén viszont általános volt a megdöbbenés, amikor Szent-Györgyi professzor mindenhová kerékpárral érkezett – derült ki Pap Kornélia virtuális kiállításából.

Pap Kornélia. Fotó: Nemes Réka

Szent-Györgyi talán a vízisportokat szerette a legjobban. Szegeden az 1920-as évektől már úszóházak és csónakházak sorakoztak a Tisza belvárosi partszakaszánál, a professzor legkedvesebb úszóháza a Szőnyi fürdő- és csónakkikötő volt, ami közel esett Rudolf téri otthonához (ma Roosevelt tér). Társaságával a kőhajításra lévő Hungária szállodából hozattak ebédet. Rajongott a tiszai csónakkirándulásokért, a korabeli szegedi Színházi Magazin fotó őrizte meg a Szegedi Csónakázó Egylet női versenynégyesének koszorújában 1941-ben a Rudolf téren.

Nevezetesek voltak a nagy röplabdacsaták is az egyetemi orvosi vegytani intézet a Kálvária tér 5. alatti udvarán. A maguk alakította grundon, ahogy azt ők nevezték, Szent-Györgyi Albert munkatársaival, diákjaival röplabdázott. Erről is maradt fenn fotó 1932-ből, amint a Kálvária téri udvaron a professzor a háló közelében várja a labda érkezését, a pálya szélén pedig Csupi kutyája figyeli a fejleményeket.

Amikor azonban 1935-ben az orvosi vegytani intézet a Dóm térre költözött, a professzor nagyon hiányolt egy közeli sportpályát – ez derült ki Az Est 1937-es beszámolójából. Szent-Györgyi Albert ekkor kezdett teniszezni; felesége kiváló játékos volt a Délvidék teniszbajnoka. A Kitartás Egyetemi Atlétikai Club (1940-től SZEAC, vagyis Szegedi Egyetemi Atlétikai Club) újszegedi teniszpályáira jártak, a klubnak a Szent-Györgyi házaspár is tagja volt. A professzor rossz alvó volt, olykor már 5 órakor fent volt, és reggeleit időnként teniszezéssel indította. A hajnali órákban gyakran munkatársával, Straub F. Brunóval teniszezett.

Szent-Györgyi Albert munkatársaival röplabdázik a Kálváris 5. szám alatti épület udvarán 1932-ben. Forrás: SZTE Klebelsberg Könyvtár Médiatéka

Pap Kornélia arról is beszélt, hogy 1934-ben Szent-Györgyi Albert vásárolt magának egy BSA motort (ez akkor Anglia vezető motorkerékpár-gyártója volt), ami rövidesen védjegyévé vált. Még abban az évben nagy túrára vállalkozott, és innentől kezdve Olaszországban, Spanyolországban, Angliában és Skóciában több ezer kilométert járt be motorháton. Két fénykép is fennmaradt róla, egyiken a Mátrai Magyar Királyi Gyógyintézet udvarán Beznák Aladár budapesti élettan professzor ül oldalkocsijában. A másik fotó 1934-es motortúráján készült; úti öltözékben, diákos bricsesznadrágban, sportkockás zokniban ül a BSA-n, a hátánál úti poggyásszal, továbbá alapfelszerelése volt a sátor is, hiszen szokása volt, hogy ott vert sátrat, ahol az éjszaka érte.

Természetjárásáról is maradt fenn történet: 1943 nyarán a Délmagyarországot az foglalkoztatta, hogy vajon hová tűnt Szent-Györgyi Albert, akiről csak annyit tudtak, hogy huzamosabb ideje nincs Szegeden. A választ egy kis szegedi turistacsapat hozta meg a Radnai-havasokból, akik a Magyar Síszövetség Anikó menedékházánál bosszúsan állapították meg, hogy a szárnyék már foglalt, és nekik csak a szomszédos istállóban jutott hely. Bosszúból még hangoskodtak is éjszaka, de azután elképedtek reggel, amikor Szent-Györgyi professzort látták meg a harmatos gyepen, úszódesszben, amint reggeli sétáját végezte. Kiderült, hogy már hetekkel korábban odautazott sógornőjével és Kramár Jenővel, a szegedi Gyermekgyógyászati Klinika professzorával.

Kevesen tudják, hogy Szent-Györgyi Albertnek saját hátaslova is volt Szegeden. Lulu nevű lovát újszegedi fuvaros szomszédjánál tartotta (ekkor már a Bethlen utca 20. szám alatt lakott, az az utca ma már Szent-Györgyi Albert nevét viseli).

A korcsolyázó Szent-Györgyiről is maradtak fenn fotók; 1937 novemberében a már Nobel-díjas professzor feleségével ellátogatott a budapesti Városligeti Műjégpályára, itt fotózták le, amint felváltva korcsolyázott Imrédy Magda háromszoros magyar műkorcsolyázó bajnoknővel, illetve a feleségével. A fotók a Képes Pesti Hírlapban (1937. november 30.) és a Színházi Életben (1937. december 5-11.) jelentek meg.

Szent-Györgyi Albert motoron Mátrai Magyar Királyi Gyógyintézet udvarán. Forrás: SZTE Klebelsberg Könyvtár Médiatéka

Szent-Györgyi aktív életéhez hozzátartozott a repülés is, kezdetben vitorlázó repülőgépen, majd motoroson is vizsgát tett. 1940-ben pár hetet a budapesti egyetemi sportklub hármashatárhegyi kiképzőtáborában töltött, és jó tanítványnak bizonyult, mert az A és a B vizsgát egy nap alatt sikerült letennie, aztán pedig a vitorlázó repülők legmagasabb képesítésének számító C vizsgát öt nappal később. Nos, ha már van A, B meg C vitamin, mondta a Képes Vasárnap című lapnak, megszereztem melléjük az A, B és C-vizsgát is. A Délvidéki Aero Klub kiképző kereténél végzett pilóta és szerelő növendékek tablóképén Szent-Györgyi Albert fotóját is megtaláljuk. A motoros repülésből 1942 őszén vizsgázott Ferihegyen. Erről az eseményről a Magyar Szárnyak című lap számolt be fotóval 1942 novemberében.

 

Préselt-e virágot a szerelemtől bánatos szívvel Zrínyi Miklós?

Dr. Kokas Károly előadása megkapó mikrotörténelmi esetekről szólt. Mi történt Tutanhamon sírboltjának lezárásakor 3200 évvel ezelőtt? Sóhajtozott-e szerelemért az eposzíró Zrínyi Miklós? Mikor hitte el Márki Sándor történész, hogy Ferenc József megtanult magyarul? Mi lelte a kőszegi segédjegyzőt 400 éve egy könyvjegyzék készítésekor? Nem túl kínzó történelmi kérdések, amelyekre azonban remek mikrotörténetek adnak választ.

A mikrotörténelem – idézi Charles Joynert Kokas Károly – kis helyeken nagy kérdéseket kíván feltenni. A szó 1959-ben keletkezett, amikor Georges R. Stewart történész a gettysburgi csata utolsó napjának történetét mesélte el The Microhistory of the Final Attack on Gettysburg című könyvében, amelyből apró részletek révén bontakozott ki a váratlan összkép.

1922-ben világszenzációnak számított, amikor Howard Carter régész és a feltárást finanszírozó Lord Carnarvon megtalálták a régészet történetének Szent Grálját, Tutanhamon egyiptomi fáraó sírját. A Királyok Völgyében ez a 62-es sír, egy több helyiségből álló bonyolult sírkomplexum, amelynek kapuját áttörve egy érintetlen sírboltot találtak. Carter és Carnarvon egy évezredekkel azelőtti világba jutottak, amelyben minden részlet ugyanabban az állapotban volt, ahogyan azt Kr. előtt 1324-ben otthagyták. A mikrotörténet a bejáratról szól, ahol az első falat kibontották és benéztek a kamrába: itt vettek észre egy alsó kis nyílást, ahol az utolsó emberek jöhettek ki, akik egykor rendet raktak, majd befalazták a sírboltot.

Tutanhamon egyik sírkamrájának valósághű rekonstrukciója. Fotó: Dr. Kokas Károly

Tutanhamon halálakor 18 éves ifjú volt, egy nála pár évvel fiatalabb féltestvér-feleséget hagyott maga után, akit Anhessenamonnak hívtak.

– Amikor Carnarvon benézett a résen, azt vette észre, hogy a lezárás előtt szépen összesöpört homokban lehullott száraz szirmok között aprócska lábnyomsorozat vezet – idézte fel Kokas Károly. – Először gyerek lábnyomának vélték, később jöttek rá, hogy a fiatal feleség, Anhessenamon lehetett az, amint visszament a sírhoz. Howard Carter ezután összerakta a történetet 3200 év távlatából: mielőtt befalazták volna a sírt, a kis feleség, aki részt vett a szertartáson, azt mondhatta, hogy ő még bemegy egyedül a sírba egy csokorral. Amikor átlépett a kőfalon, a csokorról virágszirmok hullottak le, és ezek ott maradtak utána. Az ő lábnyomai maradtak fenn, a csokrot pedig ráhelyezte a szarkofág tetejére, majd visszatért. A száraz csokrot is ott találták meg. Ez a 20 másodpercig tartó esemény 3200 évvel ezelőtt valóban megtörtént. És így nagyítódott ki a történelemből. Azt nem tudjuk pontosan, hogy mi volt Tutanhamon külpolitikája, nem ismerjük a gazdaságpolitikáját, de ezt a 20 másodpercet az időből, a tetten érhető kis csokorral, a kis feleséggel és a szirmokkal – ezt igen, ismerjük.

Dr. Kokas Károly. Fotó: Nemes Réka

Hogy Zrínyi Miklós préselt-e virágot a szerelemtől bánatos szívvel, ez a kérdés sem a magyar, sem a horvát történetírást nem foglalkoztatta, mégis megválaszolható. Zrínyi könyvtáráról egy korabeli angol utazó is beszámolt; az angol Csáktornyán várt rá, és közben a könyvekben lapozgatott, olyan könyvtára volt, írta később, amilyent ő Angliában sem látott. Azért kellett várnia, mert Zrínyi éppen kiment a törökre, és amikor megjött csapzottan, az angol azt látta, hogy a nyeregkápán lógó valamik levágott török fejek voltak.

– Erről az emberről nehéz elképzelni, hogy virágot présel időnként, és hozzá szerelmesen szipog, de ez a mozzanat is tetten érhető – így Kokas Károly. – Történt, hogy Monok István barátommal és kollégámmal, illetve Aranyi Zoltán munkatársammal az Eruditio projekt keretében, Zágrábban a ma ott őrzött csáktornyai Zrínyi-könyvtárat fotóztuk. Mikrotörténetünk másik szereplője, Draskovich Mária Eusebia, Zrínyi szerelme, aki az első felesége is lett, de nem volt könnyű hódítás, eleget szenvedett érte Zrínyi, versben is emlegette Viola kegyetlenségét, mindjárt a Szigeti veszedelem első énekének első versszakában is. Miközben a könyvtárban lapozgattuk és fotózgattuk, előkerültek kis érdekes feljegyzések, ám az egyik 17. század eleji latin szerelmes verseskötetből, amelyet láthatóan azóta még nem nyitott ki senki – előbukkant egy lepréselt virágocska. Lehetett látni, hogy nyersen rakták bele, teljesen beszívta magát a könyvbe. Nyilván nem tudjuk, hogy ez viola-e, vagy más „kegyetlen” hölgy virágcsokra, de hogy Zrínyi könyvei közül való volt, az bizonyos, és Zrínyi bejegyzései árulkodnak arról, hogy ezt a könyvet rendszeresen forgatta. Talán Violának is próbált felolvasni belőle, és talán egyik felolvasást Viola egy kis csokorkával jutalmazta, és Zrínyi azt eltette ebbe a kötetbe, becsukta, aztán eltelt 400 év, és mi Zágrábban nyitottuk ki újra.

Préselt növény 1645-ből, Zrínyi Miklós könyvéből. Fotó: Dr. Kokas Károly

Kokas Károly következő kistörténete Julius Caesar halálának helyszínéről szólt; a nevezetes hely ma a római Largo di Torre Argentina téren található. Caesar meggyilkolását számtalanszor megfestették, Plutarkhosz, Suetonius és más latin források szerint az eset a szenátus előterében Pompeius szobra talapzatánál történt 44-ben. A városrészt azonban beépítették, csak miután a feltételezett helyszínt, a szenátusi kúriát helyreállították, akkor derült ki, hogy az eset idején a kúriát éppen átépítették, vagyis másutt csapott le a 23 késszúrás. De hol lehetett Pompeius szobra? Az 1927-es feltárásokban előbukkant a romok alól a Nagy Pompeius által építtetett óriásszínház, ennek is volt oszlopcsarnoka, és az is kiderült, hogy az egyik előkerült maradvány egy hatalmas szobortalapzat volt, amelyen Pompeius szobra állt. A turisták annyira érdeklődtek a történet iránt, hogy a helyszín fölé egy lábakon álló járdaszerkezet is készült, és az egész helyet fölülről be lehet járni, sőt időnként szabadtéri előadásban eljátsszák ott Caesar halálát.

Ha a mikrotörténetekhez hasonlóan nanotörténetek is léteznének, erre a kategóriára bizton számíthatna Kokas Károly következő esete. A kiváló könyvtáros fiatal bölcsész korában a koraújkori Magyarország könyvjegyzékeit feldolgozó Eruditio nagyprojektben egy 360 kötetes Kőszegi könyvjegyzéket tanulmányozott. A könyvek Kőszeg város jegyzőjéhez, Gombossy Mátyáshoz kötődtek; fia, Gombossy Dániel, a kőszegi 16-17. század történelmének egyik legtehetősebb figurája volt. Kövessük Kokas Károly előadását:

– A könyvjegyzékekkel már akkor is úgy dolgoztak, hogy levettek egy könyvet a polcról, és a címét lediktálták valakinek, aki az asztalnál ült. A hosszú címeket persze rövidíteni próbálták egy ismerős címre, úgy, mintha a mai bölcsész azt diktálná egy hatkötetes zöld színű, magyar irodalomtörténetről, hogy „hat kötetnyi Spenót”. Képzeljék el, ha eltelik 400 év, és egy történész ezt olvassa. Miért tarthattak a könyvespolcon hat kötetnyi spenótot? – gondolja. Ezért aztán az ember elkezdi kutatni, hogy melyik könyvcím mögött mi lehet. Most pedig képzeljék el, hogy a létrán álló jegyző odaér a könyvespolcon Révay Péter könyvéhez (koronaőr volt a XVI. században, és egy remekbe szabott könyvet írt a magyar koronáról). Azt kiáltja le, hogy Révay Péter, a társa pedig lent azt írja, hogy „Lévay” Péter. Ezekből kell aztán kihámozni, hogy melyikük kire gondolhatott. Keveházi Katalinnal a kedvencünk az volt, hogy a kor híres tudósát, Joan Bindenbachiust, az illető úgy hallotta, hogy „Pintenpachius”, és így is írta le. Nos, amikor a tizedik ilyen példát találtuk a könyvlistában, kiderült számunkra, hogy erre csak egy értelmes magyarázat lehet: bizony 1664 áprilisában a létra tetején állva könyvcímeket diktáló kőszegi jegyző orra eldugulhatott és náthás volt. Én pedig beállítottam Keserű Bálint professzorhoz, mint ifjú diák, és közöltem, hogy én, Kokas Károly, 21 éves koromban a British Library katalógusához képest 15 darab új könyvet találtam, amelyeket a tudomány állása szerint nem ismertek azelőtt. Ezen ő nagyon csodálkozott, és mondta, hogy itt további kutatások szükségesek, és egyszer aztán kiderült a turpisság, vagyis a náthás hangú ember diktálásának félrehallásai. Egyszóval, sok mindent nem tudunk még Kőszeg történetéről, de az igen, hogy 1664-ben a jegyző, aki fönt a polc tetejéről diktálta a könyvcímeket, náthás volt. Reméljük meggyógyult.

Az utolsó történet Márki Sándor történészprofesszorról szól, aki a kolozsvári egyetemmel érkezett Szegedre, és itt töltötte életének az utolsó 4-5 évét. Pályájának fontos állomása volt, hogy Aradon főgimnáziumi tanárként dolgozott. Az aradi vértanúk kivégzése nem volt még olyan messze, ráadásul Ferenc József ugyanaz az uralkodó volt, aki a kivégzési parancsot kiadta, ezért a tragédia emlékezete Aradon különösen élénk lehetett. Főleg, amikor 1874-ben Ferenc József bejelentette, hogy Aradra utazik a színház avatására.

– Amikor ez a látogatás 1882-ben újra megismétlődött, Márki már Aradon tanított, s az érzelmek nem kevésbé kavarogtak. Márki Sándor nagyon próbálta összehozni magában a lojális alattvalót és az 1848-as szellemben nevelt történészt, és láthatóan a naplójában nem szívesen beszélt ennek a részleteiről. Ezért inkább beleakadt abba, hogy vajon Ferenc József jól tud-e magyarul. Emiatt mindenhová elment, ahol Ferenc József fölbukkant, hogy meghallgassa, és bizonyára azt várta, hogy selypítve, raccsolva, rossz magyarsággal fog majd beszélni. De nem így történt. Ferenc József papír nélkül, folyékonyan beszélt. Talán ennek is szerepe volt abban, hogy Márki Sándor 1907-ben úgy döntött, hogy monográfiát ír a császárról. Ebben jókora fejezet van arról, hogyan iskolázták magyar nyelven a császárt, Márki összeszedte még az iskolai dolgozatait is. Például itt olvasható Ferenc Józsefnek a diákkori kézírásos fogalmazása Mátyás királyról, és Márki fejcsóválva kénytelen megállapítani, hogy Ferenc József rendesen megtanulta a monarchia kultúráját és nyelveit.

Történetük értékessé teszi a könyveket

Farkas Katalin, az SZTE Klebelsberg Könyvtár Régi Könyvek Tárának vezetője a könyvtár különleges tulajdonosi jegyet, bejegyzéseket tartalmazó könyveiről beszélt. Ebben a témában ugyancsak virtuális kiállítás tekinthető meg a SZTE Klebelsberg Könyvtár médiatékájában mediateka.ek.szte.hu/exhibits . A tulajdonosi jegyek közé a különféle típusú könyvjegyek, pecsétek, ex librisek ajánlások és más bejegyzések tartoznak.

Mitől különleges egy könyv? A szerzője, a témája, a keletkezési ideje vagy akár a fizikai tulajdonságai, mérete, anyaga, díszítettsége teheti különlegessé. Farkas Katalin a leggazdagabban díszített kódex, az úgynevezett Philostratus corvina, képével buzdította a közönséget, hogy tekintsék meg az eredetit, mert élmény élőben látni és felbecsülhetetlen értéke van.

Farkas Katalin. Fotó: Nemes Réka

A különlegesség múlhat azon is, hány darab készült és mennyi maradt fenn egy régi dokumentumból? Misztótfalusi Kis Miklós kolozsvári szakácskönyve például különleges darabja a könyvtörténetnek, mert az az egyetlen teljes példány maradt fenn belőle, amelyet a Klebelsberg Könyvtár Régi Könyvek Tára őriz (és a digitális változata elérhető online is).

A könyvtárosok között is gyakran szóba kerül, hogy meg lehet-e határozni egy könyv értékét – folytatta Farkas Katalin. A látogatói csoportok részéről legalábbis biztosra vehető, hogy a gyűjtemény bemutatása utáni első kérdés az lesz, mennyibe kerül itt a legdrágább könyv. - Ilyenkor az ember kissé elszomorodik, mert a könyv belső, mögöttes értéke azért mégsem mérhető pénzben, a Philostratus corvinára például azt mondhatjuk, hogy megfizethetetlen.

Különben pedig, a Forbes szerint a világ legdrágább könyve az úgynevezett Leicester-kódex, amely Leonardo Da Vinci kézírását, illetve rajzait tartalmazza. A dokumentumot 2014-ben vásárolták meg, átszámolva 6 milliárd 653 millió 340 ezer forintért, ami ma 23 milliárd 702 millió 300 ezer forintot jelent. A könyv Bill Gates birtokában van, tulajdonosi hozzáállása példás, tárlatokra adja kölcsön, innovációs fejlesztésekre alkalmazza, vagyis nem dugja el az értéket.

Bill Gateshez képest az SZTE könyvtárának sokkal vékonyabb a pénztárcája, mégis részt vehettek nemrég egy árverésen, amelyen Szent-Györgyi Albert egyik, Rusznyák professzorhoz írt levelét bocsátották kalapács alá. A dokumentum szegedi illetőségű volt, ezért a védettségi szervtől füles érkezett, hátha az egyetem intézményét érdekli a dokumentum. Az árverések aukciós házak rendezvényei, rendszerint impozáns és szép helyeken történnek, az árverés előtt katalógus készül, kiállítják a műveket, egyszóval megadják a módját.

– A védettségi eljárást a mi könyvtárunk is kezdeményezheti. Ez azt jelenti, hogy bárki a tulajdonos, a védett könyvet nem viheti ki az országból és kiállításra köteles odaadni bizonyos esetekben. Értékesítés esetlén elővásárlási joggal élhetnek az állami intézmények, vagyis, ha egy műtárgyat adott összegért leütnek, akkor az elővásárlási joggal a leütött összegért el lehet vinni. Az általunk áhított Szent-Györgyi-levelet sajnos nem mi vihettük haza az elővásárlási joggal, hanem a Magyar Nemzeti Múzeum, amelynek jelentős Szent-Györgyi-levél gyűjteménye van.

Egy másik árverésen, 2019-ben a központi antikvárium aukcióján a 128. tétel egy valószínűsíthetően 1848-ik évi Petőfi-kiadás volt, benne egy Petőfi-dedikáció bejegyzéssel. A XIX. század közepén az ajánlás, mint műfaj még nem volt gyakorlat, így Petőfi ajánlásaiból is nagyon-nagyon kevés maradt fenn – magyarázta a könyvtáros. Bár Petőfi kéziratai fennmaradtak, például az Országos Széchenyi Könyvtárban levelezésének 78-80 darabja elérhető online is, de nekik is kevés dedikált példányuk van. Ezt a dedikált példányt 25 millió forintért kiáltották ki, és el is kelt 36 millióért. Viszont ugyanebben az évben Petőfi Sándor egy autográf kéziratát, amelyet egy emlékkönyvbe írt, a tulajdonosa nem kevesebb, mint 70 millió forintért bocsátotta kalapács alá, és ez nem kelt el.

– Számomra mindig többet ér az, ha tudom, milyen története van egy könyvnek. 2020-ban az egyetemi centenárium évében Gauss Ildikóval gondolkodtunk azon, hogyan lehetne reprezentálni az egyetem szellemi hátterét könyvtáros szempontból. Azt próbáltuk megmutatni, hogy e 12 kar professzorai, oktatói hogyan vannak jelen a mi könyvtárunk állományában. Ez egyáltalán nem könnyű kutatás, de a 100. évfordulón, gondoltuk, 100 tudós oktató professzor bejegyzéseit, tulajdonosi jegyeit tárjuk a nyilvánosság elé. Ekkor jöttünk rá, hogy a bejegyzések mennyire egyenetlenek: a bölcsészek részéről sokkal több bejegyzést találtunk, mint a természettudósok vagy az orvosok részéről, de az ifjabb Bibó Istvánnak például egyetlenegy ajánlása van csak a mi könyvtárunkban – mondta Farklas Katalin.

A könyvtár különleges gyűjteményében féltve őrzik az XA 60701-es jelzetű könyvet, a Lábadozó szél című verseskötet Radnóti Miklós által Gáspár Zoltánnak dedikált példányát. Radnóti 1930-tól 35-ig tartózkodott Szegeden, termékeny szellemi közegbe került, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma jelentette meg ezt a könyvét. A Lábadozó szél a Gáspár Zoltán-gyűjtemény részeként került be a könyvtári gyűjteménybe. Gáspár Zoltán özvegye az 1990-es években az egyetemi könyvtárnak ajándékozott egy 67 dedikált kötetből álló kollekciót, amely így Budapestről került Szegedre. Gáspár Zoltán is tagja volt a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának, ő is zsidó származású volt, és tragikusan halt meg, Budapesten a háború utolsó napjaiban lőtte le egy német tiszt. Az özvegye ötven év múltán fontosnak tartotta, hogy a Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Könyvtára gondozza a gyűjteményt, amelybe Radnóti Miklós Gáspár Zoltánnak dedikált kötete is tartozik.

Panek Sándor

A borítóképen: Kutatók éjszakája az SZTE Klebelsberg Könyvtárban. Fotó: Nemes Réka