„A szakmai megítélés ma már nemtől független” – interjú Dobozi Réka oktató-kutatónkkal

Ezen világnap alkalmából készítettünk interjút Dobozi Rékával, akit már a gimnáziumi évei alatt is a reál tantárgyak érdekelték. 2018-ban kezdte meg felsőfokú tanulmányait a Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Karának élelmiszermérnöki szakján. – A három és fél éves képzés alatt elsajátított mikrobiológiai, analitikai, technológiai, műszaki alapok rávilágítottak arra, hogy az élelmiszerek minőségének és egészségügyi biztonságának „szántóföldtől az asztalig” való nyomon követése kulcsfontosságú szereppel bír – ezért tanulmányait folytatva idén februárban sikeresen megszerezte az okleveles élelmiszerbiztonsági és -minőségi mérnök diplomáját is.

Tudományos tevékenységek hálójában, számos szakmai elismeréssel tűzdelve

Már az első egyetemi tanulmányi évétől kezdve aktívan részt vett a Karon folyó oktatási és kutatási tevékenyégekben, ezáltal több féléven át demonstrátori megbízottként, illetve diákköri kutatómunkát végző hallgatóként is volt szerencséje betekintést nyerni a tudományos munka világába. A kiemelkedő tanulmányi eredményének, illetve a kimagasló szakmai tevékenységeinek köszönhetően számos ösztöndíj sikeres megpályázása kísérte végig egyetemi tanulmányait. Több tanévben részesült Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíjban, Szeged Városi Ösztöndíjban, Vállalati Ösztöndíjakban, az SZTE Talent Kiválósági Ösztöndíj arany fokozatában. 2023-ban az Év Tehetsége Kiválósági Díj elismerést vehette át.

Kutatómunkáját az Új Nemzeti Kiválósági Program több éven keresztül támogatta, melynek eredményeképp a kutatási eredményeit összefoglaló pályamunkáival a XXXV. és a XXXVI. OTDK-n országos I. és II. helyezéseket ért el. – Az egyik legnagyobb szakmai elismerés számomra az volt, amikor a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Akadémiai Bizottsága „A Tudomány Támogatásáért a Dél-Alföldön” Alapítvány és a Szegedi Tudományegyetem 2021. évi Tudományos Díj pályázatán a szakmai bizottság II. díjban részesítette korábbi tudományos pályamunkámat. Nemrégiben pedig a kimagasló tudományos munkásságom és az eddigi eredményeim megbecsüléseként a hallgatói életút legmagasabb presztízs értékkel bíró elismerését, a Pro Scientia Aranyérem kitüntetést vehettem át – mesélt eddigi tudományos munkáinak elismeréseiről végzett élelmiszerbiztonsági és -minőségi mérnökünk.

A tudomány szeretetének hirdetése a katedra túloldaláról

– 2022. szeptembere óta az Élelmiszermérnöki Intézet mikrobiológiai laborjainak intézeti mérnökeként kerültem át a katedra túloldalára, ahol elsődlegesen az alapképzéses élelmiszermérnök hallgatók gyakorlati kurzusainak oktatásában veszek részt, illetve szakdolgozati/diplomadolgozati vizsgálatok kivitelezésében segítem a végzős hallgatókat. Nagy izgalmakkal bújtam bele a fordított szerepbe másfél éve, de azt gondolom, hogy hamar sikerült alkalmazkodni, hiszen számos pozitív visszajelzés és megerősítés érkezett mind a hallgatói oldalról, mind a kollégáktól. Persze nemcsak a hallgatók fejlődtek ez idő alatt, hanem én is, ugyanis kikerülve az iskolapadból teljesen más képességek megnyilvánítására volt szükség, gondolok itt a tananyag hatékony átadására vagy a hallgatókkal való kapcsolattartásra – mesélt az oktatói szerepköréről az SZTE Mérnöki Kar intézeti mérnöke.

„Az önképzési szándék elengedhetetlen a tudományos életpálya megkezdéséhez"

– Külön megtiszteltetés számomra, hogy a hallgatói kutatási tevékenységem apropójából több alkalommal kértek fel a TDK munkára való ráhangolódás, illetve annak népszerűsítése érdekében előadások megtartására, amelyeknek hatására gyakran keresnek meg a hallgatók, hogy tanácsaimmal, tapasztalataimmal, javaslatammal segítsem őket a tanulmányok mellett a tudományos diákköri feladatokba való bekapcsolódásba. Jó látni, hogy a hallgatók egy részében ma is megmutatkozik az az önképzési szándék és motiváció, ami elengedhetetlen a felsőoktatási tudományos életpálya megkezdéséhez.

Nőként lenni a tudomány világában

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy hogyan látja oktató-kutató munkatársunk a nőként való tudományos tevékenységet. – Személyes véleményem az, hogy a szakmai megítélés és elismerés ma már az egyén saját teljesítményén alapul, nemtől függetlenül, így mind a nők, mind a férfiak azonos esélyekkel léphetnek a tudományos világba és azonos módon érvényesülhetnek a tudományos területeken való előremenetelben. Szerencsére nem tapasztalom, hogy a nőkkel szembeni előítéletek, mélyen megrögzött értékrendek és normák akadályt képeznének nekem vagy a környezetemben lévő hölgyeknek, illetve eddigi rövidke életutam alatt nem érzékeltem nemi különbséget sem a szakmai tudásban, sem a felkészültségben. A munka és a magánélet egyensúlyának fenntartása természetesen elengedhetetlen a nők karrierépítésében, de erre napjainkban számos rugalmas és hatékony megoldás létezik. A Mérnöki Kart kifejezetten nyitottnak találom a női munkavállalók foglalkoztatásában, amit jól szemléltet a saját közvetlen munkakörnyezetem is, hiszen csupán mérnök- és kutatóhölgyek dolgoznak együtt a mikrobiológia laborok területén.

A tudományos tevékenység művelésének következő lépcsőfokai

– Ami a tanulmányaimat illeti, alap- és mesterdiplomámmal a kezemben, illetve az eddigi tudományos előrehaladásomra építve doktori képzés keretei között tervezem a kutatási munka folytatását. Bízom benne, hogy a tudományos pálya iránti elkötelezettségem és a kíváncsi, kitartó hozzáállásom még hosszú évekig kiegyensúlyozza majd a kemény munkával és türelemmel járó erőfeszítéseket, ugyanis hiszem, hogy a befektetett energia megtérül és nem veszíti el értékét az idő múlásával. Az oktatási tevékenység tekintetében is szeretném továbbfejleszteni magam, ami talán a legkézenfekvőbb lépés a PhD tanulmányok alatt ahhoz, hogy egy igazán eredményes kutatói-oktatói karrierbe kezdjek bele. Már az eddigi munkám során is nagy örömmel töltött el, hogy a Mérnöki Karon őrzött tudás, különösen az itt szerzett saját tapasztalataim átörökítésével hozzájárulhatok a tanulni vágyó hallgatók szakmai fejlődéséhez, meglévő ismereteik gyarapításához, amit a jövőben sem hagynék abba – mesélt következő terveiről Dobozi Réka.

Szöveg és fotó: Újvári Gréta