SZTE Info

Kiemelt_Sipos_Janos

Fuss, hogy érezd: élsz! Fuss a CsodaVárért! – javasolja az SZTE öregdiákja, Sipos János

„A legtöbb ember meghal 25 évesen, de csak 75 évesen temetik el” – emlékeztetett Benjamin Franklin gondolatára a magát „idézetmániásnak” nevező Sipos János, amikor bemutatta Fuss, hogy érezd: élsz! című könyvét. A szegedi egyetemen 1980-ban diplomázó pedagógus az SZTE Mentor(h)áló sorozatának vendége volt. Hetekkel a program után futásról és CsodaVárról, 40 éves emlékekről és 20 évre szóló tervekről is kérdeztük.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

– „Fut a szegedi egyetem?” Kimondhatjuk ezt, ha több százan, köztük a szegedi egyetem egykori és mai hallgatói, oktatói is kíváncsiak arra, miért kezdett el futni több, mint ötven évesen Sipos János? Az 1980-ban a szegedi József Attila Tudományegyetem matematika – fizika szakos tanári diplomát szerző, majd a közoktatásban az igazgatói, illetve a közoktatási helyettes államtitkári posztig jutó futó talán nem is tudja, hogy a közönség soraiban ülők közül többen is kocogtak a tőle hallottak hatására, például a szegedi gyermeksebészetért a május 4-i jótékonysági futóversenyen? Számolja, hogy hányan kötnek nyúlcipőt a példája nyomán?

– Nem számolom, de nagyon jó érzés, hogy nem telik el hónap úgy, hogy ne jelezne vissza néhány ember, hogy hallott rólam, vagy olvasta a Fuss, hogy érezd: élsz! című könyvemet. Ilyenkor gratulálok a futás – újra – elkezdéséhez.


Sipos_1

 

– Immár a legnagyobb video-megosztóról is elérhető szegedi előadásában elmagyarázta, hogy a „harmonikus, jó vitalitású élet” egyik feltétele a mozgás. Ha mozgás, akkor miért futás?

– Mert a láb mindig kéznél van. Mert heti 80 perc futás 3 évvel megnöveli az élettartamot. Engem ez az összefüggés ragadott meg nyolc éve. Akkor a barátomat gyászoltam… De akadtak egyéb gondjaim is. A fiam elcipelt egy antioxidáns szintfelmérésre. Az eredménye megijesztett. Az első gondolatom az volt, hogy élni akarok, és táncolni szeretnék az unokám lagziján az ifjú párral. Elhatároztam, váltok. 103 kilós voltam – egy év alatt 20 kilót fogytam… Nem hagytam abba a futást, és megtapasztaltam jótékony hatásait.


Sipos_k_2

 

– Így lett a matematikatanár számára a futás fontosabb a matematikánál?

– Hét éve kezdtem kocogni, az öt évvel ezelőtti tavaszon futottam le életem első félmaratonját – 700-800 fős társaságban, köztük sok régi tanítvánnyal. Ugyanabban az évben, a Rotary Club Baja projektjeként fölajánlottam: megduplázom a heti futásaim számát, és 400 kilométert futok szilveszterig azzal a céllal, hogy 400 ezer forintot összegyűjtsek egy vak bajai lány, Dóri álmának a megvalósulását segítve. Sikerült hozzájárulnom ahhoz, hogy Dóri külföldön tanulhasson. Aztán 32 futó csatlakozott a projekthez 4 országból, közösen segítjük Dóri továbbtanulását az amszterdami egyetemen. Dóri pedig a példájával segít – megérteni azt az összefüggést, amit a politikus Hubert Humphrey úgy fogalmazott meg: „Nem az számít, hogy mit vesznek el tőled. Hanem az, hogy mihez kezdesz azzal, ami megmarad.”

 

– Erre gondolva nevez be május 13-ig például a nagyszebeni maratonra, és támogatja e jótékonysági futóverseny CsodaVár projektjét, a Dél-Erdély fővárosában szórványban élő magyarok gyerekeinek a foglalkozás-sorozatát?

– 2015-ben futottam le az első maratonomat. Óriási élmény egy futóverseny belülről. A 2019. június 1-jén rendezendő nagyszebeni maraton különleges, mert aki nem tud oda jönni, az is jótékonykodhat: a világ bármely pontján futhat, vagy pénzadománnyal támogathatja a CsodaVárért futókat – egészen július 1-jéig. A jótékonysági futás honlapján és a szeben.ro oldalon láttam: ovis gyerekek is futnak a CsodaVárért. Jót tenni jó. Ezért reagáltam a HÍD – Szebeni Magyar Egyesület „Fuss velünk a nagyszebeni magyar gyerekekért!” felhívására a közösségi oldalamon úgy, hogy „Amíg nem futottam, nem tudtam, hogy a futással mennyi nemes ügyet lehet támogatni. Most már tudom. Jó szívvel ajánlom figyelmetekbe ezt az ügyet, és az érte szervezett futós programot!”


Sipos_5

 

Pedagógusi elhivatottsággal népszerűsíti a futást. A szegedi egyetem tanárai közül kikre emlékszik vissza szívesen, és miért?

– Elsősorban azokra a tanáraimra emlékszem legszívesebben, akiktől a szaktárgyból is és a tanársághoz is sokat kaptam. Matematikából például Németh Józsefre, az egyik legzseniálisabb tanáregyéniségre, akivel a későbbi években is sokat találkoztam. hasonlóképpen nagyra tartom Pintér Lajosnét, akinél a gyakorló tanításomat végeztem matematikából. Fizikából különösen Molnár Miklóst és Papp Katalint, illetve az egyik akkori évfolyamfelelősünket, Papp Györgyöt is nagyon tisztelem.


– És az egykori szegedi egyetemistákkal, a csoporttársakkal tartja a kapcsolatot?

A hallgatótársak közül is sokra emlékszem vissza szívesen, hiszen együtt töltöttük fiatalságunk legszebb éveit, rengeteg szép közös élményünk van abból az időből is és a későbbi – 5 évenként tartott – évfolyam találkozókról is. Két kollégiumi szobatársammal, Kubatov Antallal és Csúzi-Kovács Józseffel azóta is tart a barátságunk, családostól, gyerekestől. Sokat segítettünk egymásnak a vizsgaidőszakokban, és persze rengeteget fociztunk együtt... Legutóbb 2018-ban, a 4. maratonomon több egykori csoporttársammal együtt futottam... De nagyon örültem annak is, hogy például Truong Quoch Thach, választott magyar nevén: Péter, 1980. óta többször visszalátogatott Vietnámból Magyarországra, hozzánk is, Bajára. A három vietnámi évfolyamtársunk közül ő beszélte a legjobban, és beszéli ma is jól, a magyar nyelvet, benne volt minden mókás dologban, és még ügyesen focizott is.


Sipos_2

 

– Milyen sportos történet vált anekdotává a szegedi egyetemi évekből?

– A kötelező testnevelés órák mellett sokat tollaslabdáztunk a barátommal, és hát rengeteget fociztunk – különösen vizsgaidőszakban, amikor a 6+6-os kollégiumi szobából egyszerre mindenki ráért. Legtöbbször az Aradi vértanúk terén, ahol akkor még nem voltak ott középen a betonból készült virágágyások, és „3 a 3 ellen” éppen jót lehetett focizni. A kollégium portása elég jól keresett olyantájt, mert amikor éjjel 2-kor mentünk le focizni, akkor illet neki adni egy kis borravalót, hogy visszaengedjen bennünket a Bolyai kollégiumba…

 

– …Tudták, hogy tilosban fociznak?

– A tér körül akkor is jártak autók. Egyszer meg is állt ott egy rendőr, és sokáig figyelt bennünket a lovas szobor mellől. Egy idő után megunta, odajött, és viccesen megkérdezte: „Fiúk! Lehetek én a bíró?” „Persze, rendőr elvtárs!” – válaszoltuk mi gyorsan és örömmel. „Akkor lefújom a meccset!” Ilyen humoros rendőrnek nem tudtunk nemet mondani, és természetesen elmentünk. Persze azért fociztunk a téren utána is.


Sipos_3

 

– Milyennek találta hallgatóként az egyetemi sport akkori föltételeit?

– Akkortájt a közeli Ady térre lehetett menni focizni – egy kézilabda méretű pályára –, meg teniszezni. Azzal éltünk is. Más lehetőségre nem emlékszem. Azért az az igazság, hogy az évfolyamunk nagyobbik része, különösen a lányok bőven soknak találta a kötelező testnevelés órákon való mozgást is.

 

– Hogyan kommentálja az alma materével és a sporttolás feltételeivel kapcsolatos legújabb hírt? „A Szegedi Tudományegyetem sportközpontjában nemzetközi szabványoknak megfelelő, nyolcsávos, világítással rendelkező futópályát, valamint egy hatsávos, 80 méteres futópályát, egy magasugróhelyet, diszkosz és kalapácsvető dobópályát, két súlylökő-pályát alakítanak ki. Az 1,6 milliárd forintos beruházás keretében épül egy 300+100 főt befogadó lelátó, konditerem, és egy 80-100 férőhelyes öltözőblokk is…”

– Ha okosan költik el a rendelkezésre álló rengeteg pénzt, akkor a szegedi egyetemisták olyan lehetőséget kapnak, amivel vétek lenne nem élniük. Remélem, nemcsak a versenyszerűen sportolók használhatják majd!

 

– Mi a véleménye a verseny- és a szabadidős sport viszonyáról?

– Mindkettő fontos, viszont egy társadalom testi és lelki egészsége szempontjából egyértelműen a tömegsportot tartom a fontosabb dolognak. De a profi versenyzők teljesítménye ösztönző lehet az amatőrök számára is, hiszen példát mutathatnak arról, hogy az ember képes folyamatosan tágítani komfortzónája határait.


 Sipos_i


– Erre példa, hogy a futás miatt a pedagógus pályát is elhagyta?

– Az az igazság, hogy nem én hagytam el a pedagóguspályát, hanem 2011-ben – érdekes, de manapság nem annyira szokatlan körülmények között – az hagyott el engem… Egyébként különórákat most is tartok, és óraadóként többször besegítettem és ezután is besegítek ott, ahol szükség van rám, és foglalkoztathatnak engem.

 

– Klasszikus pedagógusként szereti „nagy emberek” okos mondatait tanítványai figyelmébe ajánlani. Milyen a motiváló idézetet ajánl a mai egyetemisták és az „öregdiákok” figyelmébe?

– A mai egyetemisták figyelmébe jó szívvel ajánlom a Bakancslista című filmben elhangzott két kérdést: „A régi egyiptomiaknak volt egy szép gondolatuk a halálról. Amikor a lelkünk a mennyek kapujába ér, az istenek két kérdést tesznek fel. A válaszon múlik, hogy bebocsátást nyerünk-e: 1. Leltél-e örömöt az életben? 2. Vittél-e örömöt mások életébe?” A hozzám hasonló öregdiákoknak egy zen közmondás kicsit átírt változatát küldöm: „Minden nap szánj magadra egy órát! Vagy ha úgy érzed, hogy nincs rá időd – akkor kettőt!”

 

Sipos_4


– Milyen hosszú távú terveket dédelget futóként?

– 62 éves koromban elhatároztam, hogy a következő 20 év alatt „körbefutom a Földet az Egyenlítő mentén”, azaz a 40 ezer 75 kilométeres távot több részletben teljesítem. Mert élni jó, és jó vitalitással élni még jobb! 62 évesen is. És a láb mindig kéznél van. A futással, a táplálkozással és az önfejlesztéssel kapcsolatos tapasztalataimat összegzem a könyvemben: Fuss, hogy érezd: élsz!

 

SZTEinfo – Ú. I.

Fotók: Bobkó Anna

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

esza_felso

SZTEmagazin

2019. június 15.

Kiemelt_Konyvhet_2019

„Amelyik város nincs megírva, nem létezik” – jelentette ki a József Attila-díjas, egykor a szegedi egyetemen tanuló író, Grecsó Krisztián a 90. Ünnepi Könyvhét nyitányán. A szegedi könyvünnep 2019-ben is korábban kezdődött és tovább tart, mint más városokban. A közel 150 program harmadát az SZTE NKI szervezte, minden második rendezvény főszereplője vagy közreműködője kötődik a szegedi universitashoz.

SZTEtelevízió

2018. szeptember 14.

tanevnyito_2018

A nemzeti hagyományok ápolásának jelentőségéről és az értelmiséggé válás összetettségéről is szó esett a hazai felsőoktatási intézmények 2018-2019. tanévét megnyitó, a Szegedi Tudományegyetemen rendezett ünnepségen. Az SZTE új rektora, a kormány két képviselője és Szeged polgármestere köszöntötte az elsőéves hallgatókat.

Eseménynaptár

Eseménynaptár RSS

Rendezvénynaptár *

  • június 17.
    14:00 - 15:30
    Jogtudósok titkai. Történetek a titkosszolgálatok és a jogtudományok neves művelőinek XX. századi kapcsolataiból címmel jelent meg a Iurisperitus Kiadó gondozásában dr. Révész Béla (egyetemi docens, SZTE ÁJTK) kötete. A szerzővel Laczkó Sándor (osztályvezető, SZTE Klebelsberg Könyvtár, Különgyűjteményi Osztály) beszélget. Az SZTE NKI Szegedi Egyetemi Kiadó szervezésében.
  • június 17.
    14:00 - 16:00
    Innovatív, saját fejlesztésű történelmi társasjátékaikat mutatják be az SZTE BTK Történettudományi Doktori Iskola hallgatói, Szegedi Történészhallgatók Egyesületének tagjai: Lengyel Ádám, Mezey Bence, Szabó Levente.
  • június 17.
    16:00 - 17:30
    Legtisztább boldogság – Művelődéstörténeti kalandozás Bolyai Farkas és Bolyai János világában. Vekerdi László Bolyai-színművével és Dávid Lajos két matematikai kéziratával című művét – képekkel illusztrálva – bemutatja a szerző, dr. Szabó Péter Gábor (adjunktus, SZTE TTIK Informatikai Intézet, Számítógépes Optimalizálási Tanszék) Újszászi Ilona újságíró (SZTE NKI) kérdései nyomán. Az SZTE NKI Szegedi Egyetemi Kiadó szervezésében.
  • június 17.
    18:00 - 19:00
    Pejin Leával, az SZTE szociológia szakos hallgatójával a Nyugati csiga körfűrésszel álmodik című könyvéről Bene Zoltán író, szerkesztő beszélget. Az SZTE NKI Kulturális Iroda szervezésében Ha most nem ölök meg senkit, akkor soha – mondja tiszta szívvel ez a 21 éves vajdasági lány, aki történetesen a Szegedi Egyetem diákja… Pejin Lea egyik nagy erénye, hogy nem próbál meg koraérett verseket – pardon, leákat – írni. Jól is teszi, mert ilyen mélyen, érzelmesen és színesen csak a húszas éveink elején tudunk alkotni. Nyugati csiga körfűrésszel álmodik – micsoda pompás és hátborzongató cím! Pontosan jellemzi a kényelmetlen dolgokat feszegető, érzelmes, de egyben karcos, gyakran kegyetlen szövegeket, melyek nemcsak a szerelem és a magány regiszterében mozognak, hanem gyakran politikai töltetük is van. Hiába, ha valakinek éppen a mezítlábas Szerbia fekszik az ágyában, az másképpen magyar, és másképpen szerelmes. Pejin Lea a Vajdaságban, Zentán született. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem szociológia szakos hallgatója. A Nyugati csiga körfűrésszel álmodik az első verseskötete. Publikált a Magyar Naplóban, az Irodalmi jelenben, az Előretolt Helyőrség magyarországi és vajdasági mellékletében és a Bárka folyóiratban. Az írás mellett saját dalok szerzésével és versmegzenésítéssel foglalkozik.
  • június 20.
    16:30 - 17:30
    Az előadás címe: Gondolatok a magasvérnyomás-betegségről (DR. ÁBRAHÁM GYÖRGY)