Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Nem könnyű manapság történészként elhelyezkedni. Bánsági Andor a szegedi bölcsészkaron diplomázott. Ő az általa gründolt Császári és Királyi Haditengerészet Egyesület (CSKHE) elnöke, aktív kutatója az osztrák-magyar haditengerészet történetének, szerkeszti a Hajózástörténeti Közlemények című folyóiratot, mégis egy internetes reklámügynökségnél dolgozik. Úgy gondolja, hogy az egyetemeken a kapcsolati tőke sokszor többet számít, mint az elhivatottság. Nem ő az egyetlen történész, aki nem kap a szakmájában munkát, de azon kevesek egyike, akiknek a hivatástudata elég erősnek bizonyult ahhoz, hogy ne fordítson hátat a pályának.

 

 

2004 novemberében jegyeztette be a CSKHE-t. Az egyesületnek 2005-ben mindössze két kiállítást sikerült tető alá hoznia: egyet a szegedi Bölcsészettudományi Kar, egyet pedig a József Attila Tanulmányi és Információs Központ épületében. 2006-ban viszont megnyerték tiszteletbeli elnöknek Csonkaréti Károly háborús veteránt, aki a második világháborúban a folyami flottillánál szolgált, és a nyolcvanas évek óta foglalkozik az osztrák-magyar haditengerészet történetével, valamint Krámli Mihály történészt, aki a Közlekedési Múzeum főmuzeológusa, és a szakterület legelismertebb kutatója. Abban az évben kezdődött a szorosabb kapcsolat a Szegedi Tudományegyetemmel. A BTK HÖK anyagi támogatásával a 2005-2006-os tanév második, valamint a 2006-2007-es tanév két szemeszterében több kurzust is tartottak. „Igyekeztünk minél érdekesebbé, látványosabbá tenni egy órát. A haditengerészetet csak úgy lehet tanítani,ha az ember azt képekkel vagy videókkal illusztrálja” – mesél tapasztalatairól Bánsági Andor. 2007 nyarán azonban megszűnt az együttműködés, mert a kari HÖK már nem tudta támogatni az egyesületet, hogy a továbbiakban is órákat adjanak. Egy kurzust vállaltak volna jelképes összegért is, de mire idáig jutottak az egyeztetésben, már lezárult az órák meghirdetése, és ezután minden kapcsolatuk megszakadt az egyetemmel. Jelenleg új partnert keresnek, de mivel a legtöbb egyetemen a közelmúltban átszervezések folytak, sehonnan sem biztatták az egyesületet.

2006-ban indult a Hajózástörténeti Közlemények is. A bejegyzett folyóirat azóta folyamatosan működik, évente négy száma jelenik meg – de csak elektronikus formában. Az egyesület, valamint a Magyar Tengerészek Egyesülete és a Nagykörűi Önkormányzat 2006 októberében nyitotta meg a Nagykörűi Fegyver- és Haditengerészeti Gyűjteményt. A múzeum szakmai felügyelője és egyik fenntartója a CSKHE. A gyűjteményben számos eredeti és reprodukált fotót, valamint emléktárgyat találni. A tengerészeti rész féltve őrzött kincse vitéz Galgóczy János, a pulai tengerészeti repülőbázis parancsnokának hagyatéka, amelyben megtalálható a bázis lobogója. A múzeum folyamatosan bővül, hamarosan megtekinthető lesz az S.M.S. König I. világháborús német csatahajó modellje, amit egy kiváló szegedi modellépítő, Hüvös Ferenc készít.

2007. szeptember 14-én Horvátországban avatta fel az egyesület a győri Rotary Clubbal és a Hadtörténeti Intézettel közösen az otrantói csata emléktábláját. Ez volt az Osztrák-Magyar Monarchia legismertebb tengeri ütközete. További érdekessége, hogy a benne részt vevő osztrák-magyar hajók egy kivételével mind magyar építésűek voltak. Horvátország legdélebbi pontján, a Prevlavka-félsziget csúcsán, a Cattarói-, azaz Kotori-öböl bejáratánál, a Punta d’Ostro erőd falán látható a tábla. Azért erre a helyre esett a választás, mert ez az öböl volt a Monarchia déli flottatámaszpontja, és innen indultak a támadó osztrák-magyar hadihajók.

A CSKHE honlapot is üzemeltet www.kriegsmarine.hu, valamint támogatja a témában íródott művek megjelenését, így a Documenta Historica következő számát is, amelynek címe: A Szent István csatahajó elsüllyedése, 1918. június 10. Ennek bevezető tanulmányát Bánsági Andor írta.