Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Keszi Kovács László (képünkön) etnográfus 1908-ban született Polgáron. Eredetileg festőnek készült, a néprajzzal Teleki Pál szemináriumán került kapcsolatba. Tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, illetve a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen végezte 1930 és 1937 között. A következő években tanulmányúton járt Finnországban és Észtországban. Tanulmányai idején Györffy István tanársegéde volt, ugyanakkor a Néprajzi Múzeum díjtalan önkéntes gyakornoka. 1937-ben doktorált. 1939-től a Néprajzi Múzeum muzeológusa, az Ethnologiai Adattár megszervezője. Györffy István halála után egy darabig folytatta mestere óráit a Pázmány Péter Tudományegyetemen.

Észak-Erdély felszabadulása után, 1940-ben, a Ferenc József Tudományegyetem Szegedről viszszaköltözött Kolozsvárra. K. Kovács László 1940-1944 között a Kolozsvári Egyetem tanára, az Erdélyi Tudományos Intézet néprajzi osztályának vezetője. 1943-ban ő is megpályázta a Viski Károly Budapestre történt áthelyezése révén megüresedett kolozsvári néprajz professzori állást. Tudjuk, aspirált e helyre Bálint Sándor is, ám végül Gunda Béla nyerte el. K. Kovács László tagja volt a tudományközi és monografikus igényű Borsa-völgyi kutatásoknak. A II. világháború után, Erdély ismételt román kézre kerülését követően a Teleki Pál Tudományos Intézetben dolgozott Budapesten, 1946-49 a Néptudományi Intézet tanára. 1948-ban „A magyar népi gazdálkodás, különös tekintettel a finnugor kapcsolatokra” tárgykörben a Szegedi Tudományegyetemen Bálint Sándor professzornál habilitált. A minisztériumi jóváhagyásra fölterjesztett habilitációját az egyetemi magántanári cím időközbeni megszüntetése, a fizetett docentúra bevezetése miatt már nem hagyták jóvá. Ezért K. Kovács László nyilvános előadásokat a szegedi egyetemen nem hirdethetett meg. Ennek ellenére a szegedi egyetem magántanárának tekinthetjük. 2003-ban szegedi habilitációja és Bálint Sándorral fenntartott kapcsolatai miatt felkerestem. Akkor még csak 96 éves volt. Részletesen elmondta habilitációjának történetét, visszaemlékezett az 1943. évi kolozsvári professzori álláspályázatra, amelyen Bálint Sándor is elindult. Adataira a néprajzi tanszék történetét bemutató, „A néprajz szegedi műhelye” című könyvben hivatkoztam.

K. Kovács László „A kolozsvári hóstátiak temetkezése” című könyvét 1944-ben jelentette meg. Ez máig legteljesebb leírása a kolozsvári halottas és temetési szokásoknak s az ezek szervezését ellátó kalandos társaságoknak. 1948-ban írta meg „A magyar népi közlekedés kutatása. Közlekedés, teherhordás, hír- és jeladás” című munkáját. 1950 és 57 között az MTA önálló kutatója az ELTE néprajzi tanszékén. 1967-től kandidátus, értekezését a Borsa-völgyi juhászatból írta. Ez a munkája most, a centenáris születésnapi ünnepségekre jelent meg nyomtatásban. 1967-73-ig az MTA Néprajzi Kutatócsoportjának volt munkatársa. 1950-96 MTA Néprajzi Bizottságának tagja, 1957-1972 között a néprajz vezető hazai szakmai magyar nyelvű folyóiratának, az Ethnographiának szerkesztője. (ő jelentette meg e sorok írójának első írását is a Hármas-Körös menti kerek alaprajzú melléképületekről 1971-ben.)

Már az 1920-as évektől sokat tett a hazai néprajzi filmezés kialakításáért. Ezért Gönyey Sándor mellett őt tekinthetjük a magyar néprajzi filmezés egyik úttörőjének. 1971-1996 között ezért lehetett a néprajzi filmbizottság elnöke. Filmjeiből századik születésnapjára egy DVD jelent meg a Néprajzi Társaság gondozásában.

az SZTE néprajzi tanszék vezetője