Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

 

De mire is jó a Könyvtári Éjszaka? – tette fel a helyszínen igencsak költőinek tűnő kérdést Mader Béla, az Egyetemi Könyvtár főigazgatója az este megnyitásaként. Biztos nem cél a látogatók toborzása – válaszolt mintegy önmagának –, hiszen a könyvtár napi látogatottsága 3500 és 4500 fő között mozog. A főigazgató véleménye szerint a Könyvtári Éjszaka lényege az, hogy a könyvtár amúgy rejtett területeibe is betekintést lehet nyerni, miközben a bulvárszerűnek tűnő programok végső soron a tudományos ismeretterjesztést szolgálják.

Ám azért csendben hozzátesszük önmagunkban: a Könyvtári Éjszaka legalább ennyire tűnik társasági eseménynek. Többé-kevésbé ugyanazokkal vagyunk együtt ezen az éjszakán, mint napközben – mi, azaz ez a hozzávetőlegesen legalább négyezer főnyi kis család –, a könyvtár éjszakai, árnyékos oldala felé azonban már csak ezért is kíváncsibban fordulunk.

 

 

A Könyvtári Éjszaka idei vezérmotívuma a boszorkányság volt. Fotó: Segesvári Csaba

 

 

A Könyvtári Éjszaka idei vezérmotívuma a boszorkányság volt, így nem illett meglepődni, hogy pókhálók lógtak a falakon, és cirokseprűk álltak az oszlopok mellett. A legtöbb könyvtáros maga is boszorkánynak öltözött, a többnyire fekete ruhák sorát csak egy-egy zöld paróka törte meg. Még a túravezető férfikönyvtáros is a fejébe csap egy csúcsos, pókhálómintás cilindert – így legalább könnyebben lehet messziről is követni. Az éjszakának ugyanis a talán legnépszerűbb programjai idén is azok a túrák voltak, amelyek során ismeretterjesztő idegenvezetéssel lehetett nem csupán a szakolvasókban, de a különgyűjteményekben, sőt a raktárakban is bolyongani.

A könyvtár egyik legkülönlegesebb helye azonban minden bizonnyal a Régi Könyvek Tára, ahol a legértékesebb, hiszen legrégibb könyveket tárolják. Ugyanakkor a helybéli szakértő könyvtárostól megtudjuk, nem mindig a legrégibb a legértékesebb: legalább ilyen fontos egy könyv megítélésében, hogy egyedi példány-e vagy több is fennmaradt-e belőle. Ilyen unikum Szegeden a sokat emlegetett Misztótfalusi-szakácskönyv vagy Balassi Bálint és Rimay János istenes énekeinek egy kiadása, amiket meg is lehetett tekinteni. De egy középkori Arisztotelész-kódex kéziratát is őrzik – említik, nem mintha nem éreznénk magunkat a vastag, sárgultában is gyönyörű kötésű könyvek között sétálgatva amúgy is A rózsa neve című regény híres könyvtárában.

 

 

„Akkor most már menjünk Harry Potter-ezni” – halljuk szintén még a régi könyvek között egy kisebb csoporttól, már csak a kulturális sokféleség jegyében is. A Könyvtári Éjszaka legfontosabb jellemzője ugyanis az a játékosság, amivel a könyvtárosok kitalálnak és megvalósítanak egy-egy feladatot – amúgy is érezhető, ez az ő igazi ünnepük. Számtalan menynyiségű kitölthető kvízzel, kézimunkával lehet múlatni az időt a boszorkányos témákat tudományosan feldolgozó előadások hallgatása mellett. Nagy a tömeg áll a jósda előtt is: a jósnőnek írott levelek kisorsolásával lehet csak bejutni, így van, aki másfél óráig vár, és van, aki negyed óra után bejuthat, de senki sem unatkozik.

A Könyvtári Éjszakán ugyanis idén is nehéz volt úgy pár lépést tenni, hogy ne akadjon az ember valamilyen programba, tennivalóba, ötletbe, akár csapatba verődve, akár magányosan örült annak, hogy a könyvtár nem mindig a csendes munka helye.