2014. szeptember 16., kedd English version
Hírek  --  Archívum  --  2005  --  13. szám - 2005. szeptember 19.  --  Egyetemi élet
Grand first prize: Varjú Péter
Idén tizenkettedik alkalommal rendezték meg az IMC nemzetközi matematikaversenyt, ezúttal a bulgáriai Blagoevgradban. A megmérettetésen - amely a középiskolás matematikai diákolimpia egyetemi szintű megfelelője - harmincöt ország hetvenöt egyetemének kétszázharminc hallgatója vett részt. Olyan nagy hírű egyetemek is képviseltették magukat, mint a Princeton és az M.I.T. az Egyesült Államokból, vagy Oxford és Cambridge Angliából, de ringbe szállt a berlini Humboldt Egyetem is. Ezenkívül olyan távoli helyekről is érkeztek versenyzők, mint Mongólia, Indonézia, Irán, Kolumbia vagy Brazília.
 
Az egyetem elvégzése után a PhD-fokozat megszerzése Varjú Péter a következő célja. Fotó: Segesvári Csaba
 
Hazánkat tizenhat, Szegedet pedig négy diák képviselte. A kiemelt első helyezést elért Varjú Péter, a TTK ötödéves matematikus hallgatója mellett a többi szegedi diák sem üres kézzel tért haza. Ambrus Gergely első, míg Jankó András és Kevei Péter harmadik helyezést ért el. A szegedi csapatot immár negyedik alkalommal Röst Gergely egyetemi tanársegéd vezette. A versenyen az ELTE csapata érte el a legmagasabb átlagpontszámot, megelőzve a Fehérorosz Állami Egyetemet és a Princetoni Egyetemet is. A szegedi egyetem versenyzői az abszolút sorrendben az előkelő negyedik helyet szerezték meg.
A versenynek otthont adó American University in Bulgaria három napon keresztül látta vendégül a számos országból érkező hallgatókat. A megmérettetés az első és második napon zajlott, mindkét nap öt óra alatt kellett a hat-hat feladatot megoldani.
Pihenésként a versenynapok után kirándulni vitték a matekosokat: megnézték a ritka szépségű rilai kolostort, majd a szegedi versenyzők hegyet másztak, menedékházban aludtak, hogy a testük és a lelkük is feltöltődjék. Mialatt a fiúk a naplementében gyönyörködtek, csapatvezetőjük reklamálni kényszerült, különösen Ambrus Gergely miatt, akinek több megoldását is lepontozták.
Varjú Péter, aki a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Kar a „Kar Kiváló Hallgatója” címét is elnyerte, az IMC verseny kiemelt első helyezésével szoftvereket és 250 dollárnak megfelelő pénzjutalmat kapott, ami azonban a TTK által kifizetett nevezési díjat sem fedezi. A csapat egyébként nem kis segítséget kapott a Szeged Hallgatóiért Alapítványtól is, továbbá a Citroen biztosított számukra egy autót, mellyel a versenyre kiutazhattak.
 
A szegedi diákok eredményei a nemzetközi matematikaversenyeken:
 
IMC 2005 Blagoevgrad (BUL): kiemelt I. díj (Grand First Prize): Varjú Péter, I. díj: Ambrus Gergely, III. díj: Jankó András, Kevei Péter, csapatvezető: Röst Gergely.
IMC 2004 Skopje (MAC): I. díj: Varjú Péter, II. díj: Jankó András, III. díj: Kevei Péter, dicséret: Nagy Ambrus, csapatvezető: Röst Gergely.
IMC 2003 Kolozsvár (ROM): I. díj:  Varjú Péter, II. díj:  Ambrus Gergely, III. díj: Kevei Péter, csapatvezető: Röst Gergely.
 
Varjú Péter elmondta, az egyetem elvégzése után a PhD-fokozat megszerzése a következő célja, majd szívesen foglalkozna kutatással valamelyik egyetemen vagy kutatóintézetben.
Röst Gergely, a szegedi csapat vezetője a következőképp számolt be a megmérettetésről: „Az  első nap nagyon jól sikerült Ambrus Gergőnek és Varjú Péternek is. Ezen a napon a négy legjobb magyar közül kettő szegedi volt, amire még soha nem volt példa. A legjobb helyen álló magyar versenyző az első nap után Ambrus Gergő volt, aki egyben az első tízbe is került. A második napon Varjú Péter minden feladatot lényegében megoldott, ezzel a második napot holtversenyben megnyerte, ami egészen elképesztő teljesítmény, jómagam is csak ámultam-bámultam. Ambrus Gergő viszont rejtélyes módon a második napon teljesen dekoncentrált volt, néha egészen fura dolgokat írt, mintha nem is ő lenne. Elfelejtette például, hogy egy valós polinomnak komplex gyökei is lehetnek.  Aztán felfedezett egy újfajta Taylor-formulát az Ambrus-féle maradéktaggal. Ennek a formulának két előnyös tulajdonága is volt, az egyik, hogy egyáltalán nincsen benne kszí, a másik, hogy egyből kijön belőle a feladat állítása - nyilván ez volt a kulcsa a felfedezésnek. Nagy hátránya viszont, hogy nem igaz. Szóval nagy kár ezért a második napért, mert az első napon Gergő igazán szenzációs volt. Hogy pontokkal is szemléltessem: Péter az első napon 81, a másodikon 110 pontot ért el, Gergő pedig 90, illetve 41 pontot. Kevei Péter pontjai 41 és 58, Jankó Andrásnak 45 és 40. Ők ketten szemmel láthatóan kissé csalódottak voltak, mert második díjat szerettek volna, de látszott, hogy ebből  most harmadik lesz. Andrásnak tavaly sikerült a második díj, Péter pedig már évek óta éppen csak egy picivel csúszik le róla. Szerintem a harmadik díj is szép, régebben eleve ritkán volt olyan, hogy minden versenyzőnk díjazott lett, ez most fordult elő másodszor a nyolc év alatt, amióta Szeged szerepel a versenyen.”
Az IMC nemzetközi matematikaverseny mellett a másik komoly megmérettetés, a híres cseh matematikusról, Vojtech Jarníkról nevezték el. Ezt minden évben Ostravában tartják, és nyolc közép-európai ország egyetemeiről érkeznek a résztvevők. Ezek az országok mindig nagyon jók a matematikaversenyeken, így Ostravában is erős mezőny gyűlik össze évről évre.
A versenyekre való felkészülést segíti a rendszeresen meghirdetett feladatmegoldó szeminárium, amit rendes tanrendi kurzusként is fel lehet venni. A szemináriumon elsősorban az American Mathematical Monthly és a Mathematics Magazine folyóiratokban kitűzött problémákat oldják meg, de ennek keretében kerül sor a helyi válogatóversenyekre is.
Bodacz Péter
Bezár