Szegedi Tudományegyetem - Ahol tudás és szándék találkozik

Ahogy Peter Fabjan, a Thomas Bernhard Alapítvány vezetője – az író féltestvére – a rendezvény megnyitásaként elmondta, öröm számára, milyen eleven a kapcsolat Magyarország és a Thomas Bernhard-művek között.

 

 

 

 

A pozsonyi Kalligram kiadó 2005-ben útnak indított kötetsorozata az életmű olyan területeibe is betekintést nyújt, amelyek eddig ismeretlenek voltak a magyar olvasók számára: a Kioltás és a Megzavarodás után most Az olasz férfi jelent meg. Martin Huber, a Thomas Bernhard Archívum vezetője azonban rámutatott: a kötet címadó írásául választott korai novella kérdései az egész életművön végigvonulnak.

Ám nem csupán pódiumbeszélgetések idézték meg az írót: az életében vele készült interjúkból is láthattunk válogatást. A nyilatkozatait is műalkotásként megalkotó szerző nagy kihívás lehetett az újságírók számára: feledhetetlen jelenet, amikor a hozzá látogató holland stáb tekintélytisztelő, de valójában üres kérdéseit szűkszavú válaszaival fordítja ki önmagukból. A nyilatkozat mint műalkotás – mondtuk az előbb, ám talán ez a kifejezés is álságosnak tűnne Bernhard szemében, aki  semminél sem gyűlölte jobban a nagybetűs irodalmat, a nagybetűs művészetet. Paradoxon? Nem ez az egyetlen. Ahogy csak első látásra meglepő az is, mikor a sokak által komornak és olvashatatlannak tartott szövegek szerzője írásainak humoráról beszél.

 

 

Bombitz Attila, a SZTE BTK Osztrák Irodalom és Kultúra Tanszékének docense, a Kalligram Bernhard-köteteinek lektora az új könyv kapcsán Sándor Iván íróval és Adamik Lajos fordítóval is beszélgetett. Sándor Iván igazi miniesszében mondta el, miket tart fontosnak Bernhard kapcsán. A társadalmi kataklizmákkal szembeni kíméletlen érzékenységet. A nyelv elviselhetetlen monotonitását, amely az élet, a sors monotóniáját fogalmazza meg. A nyelv töredékességét, amely által a beszéd egyszerre kifejez és eltakar. De a legmegkapóbb mégis az, hogy Sándor Iván szerint a Bernhard-szövegek olvasása közben a legfontosabb kérdés: hogyan juthatunk közelebb önmagunkhoz.

Adamik Lajos a Bernhard-művek fordíthatóságáról beszélt: bár a magyar és a német szövegek között viszonylag kisebb kulturális távolságot kell áthidalni, a nyelvek különbözősége mégis elkerülhetetlen veszteségekkel jár. Ilyennek tartja azt is, hogy magyarul nem adhatók vissza sem a hosszú összetételek, sem a függő beszéd jelentősége.

 

 

A Thomas Bernhard-nap a bécsi Burgtheater Elisabeth II. előadását is megidézte, ha csak felvételről is, ahogy Az olasz férfi című novellából készült Ferry Radax-filmet is láthattunk. Ha egyesek szerint kibírhatatlan a Bernhard-próza aprólékos monotóniája, úgy e film autentikus adaptációnak tekinthető, és nem csupán azért, mert a szerző maga dolgozta át írását a kötetben is olvasható filmnovellává. Hiszen a film néma vége után – talán pont a némaság miatt úgy érezhettük, hogy ugyanolyan szertartásosan lassú és nyomasztó hétköznapokban folytatódunk, mint amelyet a film is bemutat. Adalékok az önismerethez?