„Értem a prímások kezét” - mondja Dr. Szalárdy Levente kutatóorvos, a Jövendölés táncdráma zeneszerzője

– Fiatal kutatóorvosként PhD-fokozatot szerzett, Bolyai, majd Bolyai Plusz ösztöndíjas volt, Junior Prima Díjat kapott, és neurológus szakorvosként dolgozik a Szegedi Tudományegyetemen. Ilyen tudományos háttér mellett milyen háttere van a zeneszerzéshez?

– A zenét szüleimtől kaptam: édesanyám zongoratanár, édesapám is több hangszeren játszik, első hangszere a gitár, de volt otthon egy brácsatamburája is, és az volt az első húros hangszer, amelyet 3-4 évesen átért a kezem. Az én hangszerem is a gitár lett, bár a klasszikus zenei oktatásban hegedűn játszottam tizenkét évig. Alapvetően mégis gitáros lettem; ahogy lenni szokott, a gimnázium alatt éltem át a beat korszakomat. Az egyetemi és későbbi években a zenélésemet is a gitár határozta meg. Ma is kedves zenekarommal, az Apassionatával, ami már csak baráti szinten van meg, mivel mindenkinek családja lett, megzenésített versekkel tartottunk irodalmi esteket. Viszont nagyobb egységekben akkor dolgoztam először, amikor a Jövendölés szerzői csapatával, Simoncsics Pállal, Hell Istvánnal, Hell Nikolettel elkészítettük első, Mátyásnak tüköre címet viselő táncszínpadi előadásunkat, amelyet a Don Quijote, a világirodalom farmarnadrágja, majd a Szegeden sajtóvisszhangot is kapott Szeged szebb lesz, mint volt, és most a Jövendölés követett. Az első darabunknál éreztem meg, hogy ez a fajta zenélés áll közel hozzám, amikor nagy egységekben kell gondolkodni és nem koncertszámokban.

– Hogyan lehet zenét komponálni egy táncdrámához, amelynek nincs lineáris története, viszont sokféle utalása van?

– Úgy tekintettem az előadás szerkezetére, mintha egy musical vagy opera lenne. A feladat hasonló: van egy nagy egység, egy nagy ív, amit végig kell követni a zenével; kezdete, vége van, vannak benne csúcspontok, amelyeket meg kell ütni, és nyugvópontok, amelyekben le kell ültetni a darabot. Közben pedig az egyes etapok is önmagukban megálló egységek, amik mesélnek. Ez hasonlít a musical szerkesztéséhez; hiszen egyedüli számokat is megjegyzünk pl. a Macskákból vagy a Jézus Krisztus Szupersztárból, és az operákból is hallgatunk külön áriákat. Végül pedig e zenéknek saját maguknak is vannak kiemelt pontjai. A nagy egészet ezek a részek állítják elő.

Dr. Szalárdy Levente. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

– A fennmaradt magyar népzene, főleg Erdélyben elsősorban vonós hangszereken alakult ki. Ezt át lehet írni gitárra?

– Itt kezd bonyolódni a helyzet. A brácsát még viszonylag könnyű átültetni gitárra, adott esetben a jazz gitáros, Django Reinhardt stílusára emlékeztető kíséretet megfogalmazni belőle. Hallgatom a brácsát és tudom, merre viszi a harmóniát, még szinkronba is lehet hozni a gitárral. A szólisztikus részeknél viszont nagy kihívás volt a hegedű dallamvezetését gitáron játszani. Nekem a hegedűtudás sokat segített a vonós népzenészek megértésében; értem a kezüket, a dallamot nyilván azért írták így anno a prímások, mert a saját hangszerük, a hegedű volt a kezükben, és azon könnyű volt kijátszani az adott a dallamot. A furulyások dallama meg azért olyan, amilyen, mert ők is a saját kezükre írták. Amikor a gitár kísérletet tesz arra, hogy hegedűdallamot játsszon, akkor bajba kerül. Vagy áthangolja az ember a gitárját, vagy készíttet négyhúros gitárt (erre is láttunk már példát) vagy növeszt még két centit az ujjain (amire nem volt még példa), esetleg sokkal gyorsabban próbál játszani, mint ahogy azt valaha elképzelte.

– Az autentikus népzenéből van élménye?

– Először is zenei eszmélésem időszakában alakultak az első világzenekarok Magyarországon, a Vízöntő, a Kolinda, a Makám; ezek a zenék javarésze moldvai dallamokra épül, úgyhogy a moldvait már 3-4 éves koromban megismertem, gyakran édesapám zenei tolmácsolásában (csak akkor még nem tudtam, hogy az az). Jóval később a magam szerelmére tanultam népi furulyán és kavalon játszani, addig fújtam, amíg nem szólt úgy, ahogy szerettem volna. A táncház jelenséggel csak egyetemista koromban találkoztam, a Jövendölés alkotógárdából Simoncsics Pál koreográfussal a Möndörgő Táncegyüttesben együtt táncoltam/táncolok több mint tíz éve, Hell Nikolett dramaturggal, aki a Szeged Táncegyüttesben táncolt, pedig a táncházakból ismertük egymást, de Hell István is táncos. Egyszóval, értjük egymás formanyelvét, ilyen módon ez az összekötő kapocs.

– Tudom, Bartók óta nem lehet megszólni senkit, aki népzenét dolgoz fel, mégis kíváncsi vagyok, érzett-e korlátokat, amikor rockzenét írt a kalotaszegire?

– Minden irányzatnak megvan a maga helye, én azokkal is egyetértek, akik úgy közelítenek a néptánchoz és a népzenéhez, hogy a lehető legpontosabban lemásolják az adatközlőket. Milliméterre a táncost, a vonáshibákat is belejátszva a felvételről a prímást, mert ez olyan kincs, amit ápolni kell, mégpedig úgy, hogy reprodukáljuk az eredetit. Az autentikából indul ki minden, ez nem kétséges. Biztosan lesz, aki amellett tud érvelni, hogy az én 21. századi népzenei megszólaltatási módom az ő lelki világába nem fér bele. Lesz, akinek ezért kevésbé tetszik, de olyan is, aki ezért van oda, s olyan is, akihez épp ezáltal fog tudni eljutni a népzene. Meg kell próbálni megérteni a másik szándékait. Hanem, abban megegyezhetünk, hogy aprópénzre nem szabad váltani a népzenét. A popzenei világban alkalmazott népzenei feldolgozások némelyikétől nekem is feláll a szőr a hátamon.

Dr. Szalárdy Levente. Fotó: Kovács-Jerney Ádám

– A sajtótájékoztatón előre szóltak az alkotók, hogy nem fesztiválos népzene és néptánc lesz, sőt, a tájegységek dallamait, mozdulatait is keverik majd a zenében és koreográfiában. Ez nem kényes így?

– Az előadásban zeneileg számos tájegység felé elkalandozunk Nyírségtől Vajdaszentiványon és Kalotaszegen keresztül Válaszútig, és olyan egység is van, ahol eleki és kalotaszegi muzsika lesz intermixed előadásmódban, és ez természetesen összhangban lesz a koreográfiával is. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy amint egy zenei tájegységet váltok, gyorsan a koreográfia is tájegységet vált. Hiszen ez egy autonóm művészi előadás, amelyben mind a zene, mind a koreográfia népi ihletésű ugyan, de mindkettő a saját szerzői nyelvén beszél. Ilyen értelemben nekem nincs problémám azzal, ha valaki kalotaszegi muzsikára például nadabit táncol. Megértem persze azokat is, akik szerint ez eretnekség és kiátkozást igényel, de azokat is, akik szerint ez a keveredés a szinesztézia élményét adja és önmagán túl mutat. A kulcs a produkció minősége és összhatása lesz.

– Látta már a teljes produkciót?

– A teljes produkciót egyben rendszerint a premier idején szoktam látni. Már csak azért is, mert az előadásra való készülés utolsó fázisában nekem is sok dolgom van, a nyers zene közvetlenül a felvételek után nincs még úgy masterelve, lekeverve, nincsenek még a térben a helyükre téve az egyes sávok, vagyis éppen a darab alakulásának időszakában vagyok a legjobban elfoglalva ezekkel a munkákkal. Szívesen ülnék bent minden próbán, és rácsodálkoznék, milyen szép lesz, de ez sajnos nem adatik meg a zeneszerzőnek.

– Akkor most éppen olyan kíváncsi, mint a közönség?

– Igen, valójában igen. A főpróbán látom majd először a darabot, és izgatottan várom.

Jövendölés

Helyszín: Szegedi Nemzeti Színház, Kisszínház (Szeged, Horváth Mihály u. 3.)
Időpont: 2023. június 11. vasárnap 15.00 óra; június 12. hétfő 19.00 óra

Szereposztás:

Petőfi Sándor: Mikola Gergő
Talán Petőfi: Kosztolányi József
Petőfit táncolja: Fülöp Ádám
Szendrey Júlia: Brimo Widad
Sass István: Rédei Roland
Orlai Petrich Soma: Gyekiczki Balázs
Pákh Albert: Tari Balázs
Szeberényi Lajos: Bús Marcell
Petrovicsné: Vajda Júlia

Közreműködik a Szeged Táncegyüttes, a Délikert Táncegyüttes, a Szegedi Egyetemi Színház, a Suhancok, továbbá zenei közreműködők Dr. Szalárdy Levente, Gergely Gábor és a Gyantár zenekar

Zeneszerző: Dr. Szalárdy Levente
Koreográfus: Simoncsics Pál
Koreográfus asszisztens: Papp Nóra
Díszlet: Tóth Kázmér
Dramaturg/rendezőasszisztens: Hell Nikolett
Szövegíró és rendező: Hell István H.S.D.