Temesvári festőművészek mutatkoznak be Szegeden

A megnyitót Liptai Miklós hegedűjátéka vezette fel, akit Domonkos Izabella követett gordonkával. Ezt követően Aranyi Sándor festőművész köszöntötte a vendégeket, aki elmesélte, hogy Temesvár és Szeged művészete régóta összhangban van egymással. – Ezek a rendezvények pedig ébren tartják és ápolják ezt a köteléket – fejtette ki Aranyi Sándor. Ezután Szekernyés János művészeti író nyitotta meg a kiállítást, aki saját szavaival jellemezte Neagu Katalin és Oláh Dalma művészetét. – Nem csak anya-lánya kapcsolat az egyetlen közös a két festőművészben – kezdte el a beszédét Szekernyés János. Azonfelül, hogy mind a két művész végzett tanulmányokat a Temesvári Képzőművészeti Egyetemen, képeik között is sok a közös vonás. Szekernyés János elmondása szerint Oláh Dalma a kontrasztokra fekteti a hangsúlyt, míg édesanyja a harmónia köré építi a képeit. A festmények beállításai viszont szintén mindkettőjük jellemzői. Nem a valóságot tükröző képek ezek, hanem egy sokkal szélesebbre húzott skálán mozognak. Neagu Katalin egyéni szerkezetében a színek oldott, letompított foltjaival régiesít képein, ugyanakkor egy-egy látványelemet nyomatékosítva ábrázol rajtuk. Formavilága és színhasználata választékos, melyek valóságos látomásokként jelennek meg a festményein, ezzel sajátos eszköztárat alakítva ki. Vizualitásán keresztül megmutatkozik szürrealista beállítottsága, romantikussága és hiteles festőisége. A jelentés és értelmiség súlyát kifejezővé teszi, melyekben végig húzódik egyfajta sejtelmesség. A képeken átüt a líraian könnyed ecsetkezelés is, melyeket a szenzibilitás és az elmerültség jellemez. – A művei egy fogékony lélek megnyilvánulásai színekben és formákban – fejtette ki Szekernyés János Neagu Katalin művészetének jellemvonásait. Lánya, Oláh Dalma képei expresszívek, fő száluk a művészi önkifejezés. Stílusa férfiasabb, kimértebb, mintha időtlenítené a világot, amelyben mozog. Festményeit letisztult formák és színek alkotják, egy biztos érzékkel megválasztott központi mag köré húzódva. Képein átszűrődik a gondolkodás. Színekben és formákban ragadja meg a látványt. Sorra vizuális egyenleteket állít fel és old meg ábrázolásiban, melyekben saját struktúráit is megteremti.

SZTEinfo – Herédi Renáta