SZTE Info

Kiemelt_SZG_innovaciorol

Innováció: közhely, vagy a jövő záloga? – Prof. Dr. Szabó Gábor előadása az SZTE Hírportálon

Az ötlettől a megvalósulásig óriási a távolság – fogalmazott Szabó Gábor akadémikus, a MISZ elnöke, amikor az innovációs folyamat összetettségéről beszélt az SZTE Mentor(h)áló projekt Pedagógiai esték-sorozatban. Az SZTE professzorának az innováció vezérelte gazdaságtól kezdődő és a kidolgozandó társadalmi innovációig terjedő skálát bemutató előadásának videóra rögzített változata immár az SZTE Hírportálon is elérhető.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

– Az innováció egy olyan gazdasági folyamat – a gazdaság azon része –, melynek a végén termék vagy gazdasági eredmény keletkezik, ugyanakkor magában foglalja az újdonságot is. Egy ötlettől a megvalósuló innovációig hosszú és rögös út vezet – jelentette ki Szabó Gábor. Az akadémikus, a fizika professzor az SZTE leköszönő rektoraként, illetve a Magyar Innovációs Szövetség elnökeként 2018. június 4-én tartott előadást. Az SZTE Mentor(h)áló projekt részét jelentő programon, az innovációról szólva szegedi sikertörténetként a közelmúltból a Solvo akvizíciót említette.


SZG_innovacio_2

 

A nonprofit Gazdasági Fejlesztési Bizottság, azaz a Commitee for Economic Development (CED) 2003-as tanulmánya is kiemelte az oktatás fontosságát és alátámasztotta, hogy technológiai fejlődés nélkül az ország a „hajcsárok nemzete” lenne, ennek megfelelő életszínvonallal – emlékeztetett az előadó.

 

 

Fejlődési modellek és csapdák

 

– A nemzetgazdaságok fejlődését 3 nagy szakaszra lehet bontani, közöttük átmeneti szakaszokkal. Ilyen a faktorvezérelt, a hatékonyság-vezérelt, és az innováció vezérelt fejlődés, amelyek közül, ha nem tudunk átlépni az innováció vezérelt gazdasági modellbe, akkor nem számíthatunk lényegesen nagyobb egy főre jutó nemzeti jövedelemre – jelentette ki Szabó Gábor. – Az innováció tehát egy nagyon fontos gazdasági faktor, az intenzitásán lehet mérni egy gazdaság sikerességét.

 

Milyen innovációs modellek léteznek? Szabó Gábor vázolta az innováció lineáris modelljét, melynek elemei: alapkutatás, alkalmazott kutatás, fejlesztés, gyártás, amelyben a K+F támogatás az alapkutatás és fejlesztés szakasza között történik. Ez a fajta modell azonban nem feltétlenül valósul meg. Szóba hozta Dick Stokes kétdimenziós modelljét, ahol a társadalmi/technológiai probléma megoldás és a természet megértésének igénye között mozgunk. A K+F hasznosításának modelljei a következők: a szerződéses kutatás – egy vállalat vetette fel a problémát, tehát az eredmény hasznosítható lesz; a spin-off alapítás – amikor valaki úgy gondolja, hogy olyan eredményt ért el, amelyből gazdasági hasznot lehet hajtani; illetve amikor „a professzorok megmondják az iparnak, hogy mit kellene csinálni”. Ám ez utóbbi modell nem működőképes…

 

– Csapdát a gondolkodásmód különbözősége jelenthet. Lényeges különbség a gondolkodásmódban különíthető el, hiszen, nem mindegy, hogy egy kutató vagy egy mérnök/iparos kezd-e neki a problémamegoldásnak – húzta alá a MISZ elnöke. ­

 

A vállalkozások két csapdába futhatnak bele az ötletek megvalósításakor. Az úgynevezett "halálvölgy" – the valley of death –, amely az alapkutatásból indul ki, majd ezt követi az alkalmazott kutatás, a prototípus gyártás és értékesítés. Ám az állami támogatás az alkalmazott kutatásig működik, majd a gyártás, értékesítés fázisban lehet befektetőkhöz, vagy egyéb pénzforrásokhoz fordulni. A prototípus résznél jelentkezhet a „halálvölgy”, amikor az állami támogatás már nem érvényesül. Lehet, hogy egy darab prototípust sikerült legyártani, de nem tudnak befektetőt szerezni a nagyobb volumenű gyártáshoz, így a projekt kihullik ebben a szakaszban – a meg nem valósított tervek közé.


SZG_innovaciorol_1

 

– Az ötlet és szabadalom az innovációs folyamatnak 5-10%-át tölti ki, tehát az ötletből csak akkor lesz innováció, ha a maradék 90% is teljesül – húzta alá az előadó.

 

Másik csapda az úgynevezett „örök buhera”, melynek a lényege, hogy a változtatások számának az előfejlesztés, termékfejlesztés, terméktámogatás fázisainak előrehaladásával csökkennie kell, ugyanakkor a változtatások költsége a fázisok előrehaladásával nő. Ez alapján az a termék, amivel „állandóan csinálni kell valamit”, elhal – mutatott egy másik „beszédes ábrát” Szabó Gábor.

 

 

Fejlesztőket a KKV-szektorba!

 

– Magyarországon az utóbbi években nem változott az innovációs helyzet. A KKV-k innovációjának indikátora az átlagnál alacsonyabb, a high-tech aktivitás pedig jóval magasabb, de ez szinte csak arra vonatkozik, amit a multi cégek hoztak be magukkal. Eleve rosszak vagyunk és romlik az "élethosszig tanulás", vagyis a Life Long Learning és a KKV-k innovációja, mert a cégeknél nincsen fejlesztő. Német cégek vezetői körében végzett felmérésből kiderül, hogy elvárt kompetencia a LLL. Ez alapján felmerül a kérdés, hogy hogyan támogassunk egy vállalatot és miért adjunk pénzt egy olyan cégnek, ahol nincs fejlesztő – vetett föl egy súlyos problémát a MISZ elnöke.

 

A közkeletű félreértések közül Szabó Gábor kiemelte: „Magyarországon nincs kockázati tőke”. Kifejtette: Magyarországon sok a kockázati tőke, de nem talál elég projektet. Egy bizonyos szintű összegnél, vagyis "valaminél" kevesebb pénzzel pedig nem is foglalkoznak a kockázati tőkések, az ár-érték arány számít.

 

 

Működési anomáliák

 

– Nem ott van a gazdasági fejlődés, ahol az innovációra vonatkozó kapacitások. A gazdasági fejlődés és az innovációs potenciál térben elkülönül – hívta föl a hazai innovációs paradoxonra a figyelmet – az SZTE GTK professzorának, Lengyel Imrének a tanulmánya nyomán – Szabó Gábor. A központi régióban 2000 és 2008 között nőtt a GDP, majd visszaesett és nem kapott lábra azóta sem. A központi régióban csökkent a termelékenység. – A magyar KKV szektor azonban csak akkor fogja utolérni vagy megközelíteni a nyugatot, ha növekszik a termelékenysége. Ehhez képest ez az elem a tudásközponttal rendelkező megyékben – így például Szeged, Debrecen, Pécs vonzáskörzetében – eleve is alacsony volt és stagnál.

 

Magyarországon minden, a nemzetközi gyakorlatban használt támogatási eszköz rendelkezésre áll az innovációra vonatkozóan, csak az egész együtt nem működik – utalt egy tanulmány megállapításaira Szabó Gábor. Szerinte az innováció támogatási rendszerében tehát nincs szükség jelentősen több pénzre, a rendszernek kellene hatékonyabbnak lennie. Ennek első lépése a rendszer elemeinek az összehangolása kell, hogy legyen, illetve a meglévő pénz megfelelő felhasználása.

 

 

A felsőoktatás jövőbeli szerepe

 

Az innováció és a jövő kapcsolatáról szólva az ipari forradalmak tanulságait is fölvillantotta az előadó. Szerinte az „ipar 4.0”, azaz a mesterséges intelligencia, a robotok jelenléte megváltoztatja a munkaerőpiacot, „el fognak tűnni állások”.

 

– Arra láthattunk már példát az USA-ban 1850 és 2010 között, hogy míg az egyik szektorban csökken a munkaigény, addig – ezzel a trenddel egyszerre – egy másik szektorban nő. Most viszont egyszerre minden szektorban csökken a munkahelyek száma az automatizáció, a gépek, a robotok miatt. Az egyszerűbb munkákat átveszik a robotok, de a mesterséges intelligencia nem fog tudni leváltani mindent – nézett a jövőbe Szabó Gábor.

 

Felmerül a kérdés, hogy a robot által produkált profitból kinek jut még azon kívül, aki a robotot megvette? Szükséges-e bevezetni a garantált alapjövedelem rendszerét?


SZG_innovacio_3

 

– A társadalmi fejlődés lemaradt a technikától, gondolkodásában nem tudja követni ezt a változást, ezért szükség van társadalmi innovációra – húzta alá előadása egyik fontos üzenetét Szabó Gábor. – Próbáljuk meg megérteni, hogy miként változott körülöttünk a társadalom, hogyan jelentek meg olyan erőforrások, amelyekre nagy pénzek mehetnek el úgy, hogy abból a társadalom semmilyen módon nem részesül. Ahhoz, hogy az innováció asszisztálása mellett ne jusson gödörbe a társadalom, vagyis a társadalmi innovációról való közös gondolkodásban a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi, illetve Gazdaságtudományi Karának jelentős szerepe lehet.

 

Az SZTE Mentor(h)áló projekt hagyományainak megfelelően az előadás végén, a hallgatóság kérdéseire válaszolva Szabó Gábor kifejtette: a felsőoktatás struktúráját meg kéne változtatni de e lépés függ attól, hogy miként változik a közoktatás. Fizikusként a különböző műszerekkel elvégzett mérések tapasztalataira utalva hangsúlyozta: egyszerre nem lehet sok dolgot megváltoztatni, csak egy komponenst, de még így is azonnal lehetne javítani 1-2 szegmensen. Egyetemi oktatói tapasztatai közül pedig kiemelte, hogy el kellene kezdeni „csoportmunkázni” és megtanítani, hogy van olyan feladat, amit csak együtt tudunk megoldani. Szabó Gábor akadémikus szerint az élethosszig tanulás folyamatába az egyetemeknek mielőbb „be kellene szállniuk”. Ha csak az egyetemek működhetnének a felnőttoktásnak ezen a terepén is, az a felsőoktatás átalakítását az innováció irányába mozdítaná.

 

*

 

Innováció: közhely, vagy a jövő záloga? – Prof. Dr. Szabó Gábor, az SZTE leköszönő rektora, fizikus, a Magyar Innovációs Szövetség elnöke 2018. június 4-én, az SZTE Mentor(h)áló projekt Pedagógiai esték sorozatban megtartott előadásának a Szeged TV által rögzített televíziós változata az SZTE Hírporál Médiafigyelő rovatában elérhető.

 

SZTEinfo

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

SZTEmagazin

2018. július 19.

Kiemelt_rektori

Napjainkban a nemzetköziesítés a felsőoktatási fokozatváltás központi eleme. Ez az átfogó program a Szegedi Tudományegyetem kapcsolatrendszerének erősítésére és nemzetközi láthatóságának növelésére fókuszál. Mi történt ezen a területen az elmúlt négy évben? Az SZTE kapu a világra? – kérdeztük az SZTE négy rektorhelyettesét.

SZTEtelevízió

2018. május 30.

kiemelt_SZG_diszpolgar

Idén a Szegedi Tudományegyetem rektora, Dr. Szabó Gábor lett Szeged díszpolgára. Az elismerést május 18-án a díszközgyűlésen adta át Botka László polgármester. A Szeged Televízió ebből az alkalomból készített vele egy életútinterjút.

Eseménynaptár

Eseménynaptár RSS

Rendezvénynaptár *