SZTE Info

kiemeltB

A lótuszlevél ihlette a szegedi kutató által fejlesztett vízlepergető és öntisztuló felületet

A vízlepergető és az öntisztuló felület ötletes ötvözéséért Janovák László, a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa saját kategóriájában elnyerte a 2016-ban először kiosztott SZTE Innovációs Díjat. A kutatót arról is kérdeztük, a Szegedi Tudományegyetem milyen eredményeit hasznosíthatja az ipar.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

– Jó ötletnek tartom, hogy a szegedi egyetem olyan eredményeket is próbál összegezni és népszerűsíteni, amelyek az ipar számára adnak újdonságot – hangsúlyozta Janovák László. Az SZTE Természettudomány és Informatikai Kar Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék adjunktusa lett a szegedi egyetemen idén először meghirdetett innovációs pályázat díjazottja a „leginnovatívabb kutatómunkáért a természettudományok és élettudományok területén” kategóriában.


_MG_7147


  Az olajos földtől a harci gázon át a kórházi falig

Mi a „Vízlepergető és fotoreaktív bifunkcionális vékonyrétegek fejlesztése intelligens bevonat képzési célokból” című pályázata előzménye?

– Több mint húsz éve foglalkoznak fotokatalikus felületekkel a Szegedi Tudományegyetem Természettudomány és Informatikai Kar Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszékén dolgozók. A szegedi kutatócsoport ötlete és megoldásai alapján először például olajjal szennyezett talajokat tisztítottak. Később hadászati és polgári felhasználásra is alkalmasnak bizonyultak a szegedi fejlesztések. Például olyan fotokatalikus hatáson alapuló festék adalékanyagokat fejlesztettek ki a szegedi kutatók, amelyek a tesztek alapján alkalmasak lehetnek különböző harci gázok ártalmatlanítására is. De a falfirkáknak ellenálló festékeinkről is szóltak a közembert érdeklő és érintő hírek. Új irány e különleges felületek biológiai alkalmazása, mert kiderítettük: a különböző baktériumok, vírusok, gombák inaktiválására is képes az SZTE laboratóriumaiból kikerült bevonat – például a kórházi műtők falán, padozatán.


_MG_7169

– Mi volt az első karrierépítő lépése? Hogyan kapcsolódott be az SZTE TTIK Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék kutatómunkájába?

– Amikor a baktériumokkal kezdtünk el dolgozni, akkor kapcsolódtam be a Dékány Imre akadémikus által vezetett szegedi egyetemi kutatócsoportba.

 

– Mi a köze a lótusznak az SZTE Innovációs Díjat elnyert témájához?

– A mindennapokban például a fürdőszobánk falára nézve is láthatunk olyan mesterséges felületeket, amelyek – a lótuszhoz hasonlóan – vízlepergető tulajdonságokkal rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy a természet ihletésére olyan mikrostruktúrákat hozunk létre, melyek hatására a vízmolekulák nem tapadnak meg az ilyen felületeken, hanem cseppeket alkotva legördülnek róla, higanyszerűen viselkednek.

 

– Mi a titka a vízlepergető és öntisztuló felületeknek?

– A fotokatalikusan öntisztuló fal és padló „titka”, hogy fotokatalizátor részecskéket rögzítünk ezekre a felületekre, melyek hatására a szerves szennyező anyagok is eltűnnek róluk, fény hatására.

 

  Ötletes megoldások a mindennapokban

– A pályadíjas dolgozatában milyen újdonságot írt le? Egyesítette az öntisztuló felületek két típusát?

– Ez azt jelenti, hogy a vízcseppmolekulák nem nedvesítik a felületet, legördülnek róla. Az olajszerű folyadékok nedvesítik ugyan a felületet, de megfelelő hullámhosszú fénnyel bevilágítva eltűntethetőek onnan.

 

– Milyen ötletei vannak az Ön által fejlesztett intelligens bevonat felhasználására?

– Környezetvédelem, víztisztítás, szennyvízkezelés. Vízszennyezéseknél sokszor fordul elő, hogy a szerves anyag kis koncentrációban van jelen, ám várható, hogy a lótusz-szerű felületeken ezek preferáltan megkötődnek és fotokatalitikusan lebomlanak. A festékipar számára is érdekes lehet a megtisztulás jelképének tekintett lótuszvirág „működési elve” alapján kifejlesztett falfelület. Ez azt jelenti, hogy mondjuk a porral szennyezett falat az azon legördülő vízcseppek megtisztítják. Ami nem vizesedik, az nem is korrodálódik, nem rozsdásodik, így a hajózás, a gépjárműipar, az elektronikai ipar is hasznosíthatja az általunk fejlesztett megoldást. Sőt, mivel a vízlepergető felület nem jegesedik, a repülőgépgyártásban is felhasználható.

 

  A kérdezett kutató is kérdez

– Egyetlen ember mit tud hozzátenni egy kutatócsoport munkájához?

– A szuperhidrofób-lótusz vonallal egy ipari megbízás alapján, 2012 óta foglalkozunk. Az én ötletem nyomán indultunk el 2015 közepén, hogy egyesítsük a két felület előnyös tulajdonságait.

 

– Az SZTE Innovációs Díj átadójáról beszámoló sajtóhírben olvasható: „a műszaki megoldás újdonságát a lótusz-szerű és fotoreaktív felületek ötvözése jelenti, ezáltal kihasználva azok előnyös tulajdonságait (nem nedvesedik, nem jegesedik, nem oxidálódik, antibakteriális tulajdonságú stb.), illetve bővítve a felhasználási lehetőségek körét.” Tehát mi Janovák László ötletének az alapja?

– Ha valaki vízlepergető felületet akar létrehozni, akkor részecskék alkalmazásával érdesítjük a kis energiájú felületet. Miért ne lehetne ez a részecske fotokatalizátor részecske? – kérdeztem magamtól. Szétnéztem a szakirodalomban, és meggyőződtem: még nincs ilyen irányú kutatás. Így indultunk el ebbe az irányba is. Egyébként a fejlesztés leírását tartalmazó cikket a napokban fogadta el közlésre egy 3 impaktfaktorú és Q1-es rangsorolású folyóirat.

 

– Hogyan lesz a pályaművében és a cikkében leírt eljárásból ipari alkalmazás?

– Az egyik módszer, hogy minél szélesebb körben népszerűsítsük a megoldási javaslatunkat, amelyre reagálva jelentkeznek a partnerek, hogy ezeket be szeretnék építeni a termékeikbe. A másik lehetőség, hogy mi adjuk a javaslatot, hogy a megoldásunkat milyen célra használhatná fel az ipar. Az ipari partner ugyanis nem mindig akar szabadalmaztatni, számára a technológia az érték, amiről eldönti, mit kezd vele. A szabadalomban leírt ötlet ugyanis szinte mindenki számára hozzáférhető, így könnyen lemásolható. Tapasztalatom szerint a kisebb cégek 1-2 évvel néznek előre, aztán újabb néhány évvel, és így tovább. Manapság egy mondjuk 20 évre szóló szabadalom nem mindig járható út, például a túl hosszú időtartam és a magas költségvonzat miatt, valamint lemásolhatóvá teszi a műszaki megoldást is.

 

– Mindebből mi a kutató haszna?

– Az erkölcsi elismerésen túl az SZTE Innovációs Díja mindenképpen plusz pontot jelenthet egy újabb pályázaton. Ugyanis folyamatosan pályázunk mi, fiatalok: legutóbb posztdoktori és kiválósági pályázatot írtunk. De az is jellemző, hogy az ipari partnerrel együtt adunk be pályázatot különböző fejlesztési projektekre. Ebben a szellemben nevelkedtünk Dékány Imre akadémikus kutatócsoportjában.


_MG_7180

 

Csapatjátékot is tanulnak

– Kikkel dolgozik együtt?

– Négy kutató különböző témákon dolgozik, mérési szolgáltatásokat további négy munkatárs nyújt, miközben projektmunkázó és diplomázó hallgatókat is segítek olyan témákhoz nyúlni, amelyek tudományos vagy ipari hasznosítása a cél. Az SZTE TTIK vegyész szakján ugyanis az alapképzést diplomamunka zárja, aztán egy újabb tanszékhez és laboratóriumhoz kötődő projektfeladat megoldása következik, majd mesterképzését a hallgató egy további tanszékhez kapcsolódó diplomamunkával zárja. Így ismerik meg a hallgatók a különböző intézetekben és tanszékeken végezhető kutatói munkát és a csapatjátékot.

 

– Milyen távlati terveket dédelget?

– Remélem, az oktatás mellett marad időm a kutatásra, amelynek a gyakorlati hasznát is szeretem látni. Arra törekszem, hogy az ipar számára is hasznosítható fejlesztésekben vegyek részt. A kutatónak az is dolga, hogy a felfedezéseit hasznosítsák a gyakorlatban is. Ésszerűnek tartom, hogy ha a kutató mondjuk öt témán dolgozik, abból kettő alkalmazott kutatás legyen, ami rövid távon ipari hasznosulással kecsegtet. Például PhD munkaként különböző környezeti paraméter-érzékeny gélekkel, polimerekkel foglalkoztam. Ez a polimeres vonal olyan értelemben végigkíséri a pályámat, hogy azóta például polimer alapú szabályozott hatóanyag-leadó rendszerek fejlesztésén is dolgozom. E téren együttműködünk orvosokkal, így – többek között – fül-orr-gégészekkel, bőrgyógyászokkal is. Az antibakteriális felületek fejlesztése pedig egy további kutatási téma, amelynek eredményeként a hazai padlógyártó cég is új termékkel jelentkezett.

 

– Mi a kutató hobbija?

– A családom. Családos ember vagyok, két kislánnyal – válaszolta Janovák László, aki környezetkutatóként a Szegedi Tudományegyetemen 2005-ben diplomázott, majd PhD-hallgatóként 2010-ben szerezte meg a doktori fokozatot. A tudományos és az ipari vonalon is részt vesz a kutatómunkában. Egyetemi adjunktusként vegyész és gyógyszerész hallgatóknak oktat polimerkémiát és kolloidkémiát, illetve fizikai, kémiai és polimer laboratóriumi gyakorlatokat vezet.

 

SZTEinfo – Újszászi Ilona

Fotók: Bobkó Anna

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

SZTEmagazin

2017. december 06.

kiemelt_Dux_Laszlo

Biológia, kémia és fizika tantárgyból, valamint a Nobel-díjas rektor életéből, munkásságából áll össze évről évre az egyre népszerűbb SZTE Szent-Györgyi Tanulmányi Verseny kérdéssora. A zsűri elnökével, prof. Dr. Dux László tanszékvezető egyetemi tanárral a Szent-Györgyi-örökségről és a középiskolások versenyéről beszélgettünk.

SZTEtelevízió

2017. szeptember 13.

kiemelt_tanevnyito2017

Olyan jelentős fejlesztések előtt áll az SZTE, amelyekkel nemzetközi rangú kutatóegyetemmé válik – jelentette ki a rektor, igazolta példákkal a kormányt képviselő igazságügyi miniszter. A Szegedi Tudományegyetem 2017-2018-as tanévet nyitó ünnepségéről készült rövid videó itt megtekinthető.

Eseménynaptár

Eseménynaptár RSS

Rendezvénynaptár *

  • december 18.
    10:00 - 14:30
    A Paál Zoltán díj átadása. A Katalízis Munkabizottság elnökének megválasztása. Sápi András (SZTE Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék) – Tervezett Katalízis: Nano- és in-situ technológiákkal a nagy aktivitás és szelektivitás felé. Havasi Viktor (SZTE Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék, PhD munka bemutató) – Ritkaföldfémekkel dópolt stroncium-aluminátok hasznosítása a fotokatalízisben. Ádám Adél (SZTE Szerves Kémiai Tanszék) – Nikkel nanorészecskék előállítása, jellemzése és felhasználása katalizátorként SZTE Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék). Varga Gábor (SZTE Szerves Kémiai Tanszék) – Átmenetifém-aminosav komplex-CaAl-réteges kettős hidroxid kompozitok készítése, szerkezetvizsgálatuk és katalitikus alkalmazásaik. Mészáros Rebeka, Ötvös Sándor Balázs, Varga Gábor, Kocsis Marianna, Pálinkó István, Fülöp Ferenc (SZTE Gyógyszerkémiai Intézet) – Hatékony heterogén ezüst katalizátor fejlesztése terminális alkinek közvetlen nitrillé alakításához. Gyulavári Tamás Zsolt (SZTE Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék) – Látható fénnyel gerjeszthető titán-dioxidok előállítása és jellemzése. Musza Katalin (SZTE Szerves Kémiai Tanszék) – Cu/Cu2O nanorészecskék szintézise, jellemzése és katalitikus aktivitásuk egy kapcsolási reakcióban. Tungler Antal (MTA Energiatudományi Kutatóközpont) – Gyógyszeripari szennyvizek ártalmatlanítása és hasznosítása.
  • december 19.
    10:00 - 16:47
    Az MTA Elektrokémiai Munkabizottság tudományos ülésének programja: Janáky Csaba (SZTE) – Új eredmények és kutatási irányok a szegedi fotoelektrokémiában. Kormányos Attila (SZTE) – Vezető polimer alapú összetett elektródok fotoelektrokémiája. Samu Gergely Ferenc (SZTE) – Optikailag aktív perovszkit elektródok vizsgálata. Kovács Noémi (ELTE) – Titánötvözetek elektrokémiai stabilitásának vizsgálata kettős potenciodinamikus vezérlést alkalmazó módszerekkel. Szekeres Krisztina Júlia (ELTE) – Vezető polimerfilm elektródok elektrokémiai és morfológiai vizsgálata. Pap Sándor József (MTA Energiakutató) – Réz(II)-peptid komplexek tervezése O2 elektrokatalitikus termeléséhez. Péter László (MTA Wigner) – Cirkónium elektrolitikus hidrogénezése. Tóth Péter Sándor (SZTE) – Grafén és egyéb kétdimenziós nanoszerkezetek (foto)elektrokémiai vizsgálata. Pajkossy Tamás (MTA TTK) – Egyebek. A rendezvény szervezője: SZAB Kémiai Szakbizottság Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Munkabizottság.
  • december 19.
    15:00 - 17:00
    SZAB Orvostudományi Szakbizottság Sprottudományi Munkabizottság.
  • *
    december 19.
    17:00 - 18:30
    Mikszáth Kálmántól kezdve Wass Alberten át Oravecz Imréig több író, illetve számos tanulmány tudós szerzője is foglalkozik az amerikai kontinensen diaszpórában élő magyarok helyzetével. Újszászi Ilona újságíró, az SZTE közkapcsolati koordinátora legújabb riportkönyvében családtörténetekkel válaszol a kérdésre: Hogyan lettek ők „amerikai magyarok”? A fotókkal, számokkal, tényekkel illusztrált könyvbemutatón szó esik az amerikai bevándorlási hullámok különbözőségeiről és tanulságairól, ami segítheti a napjainkban Európát érintő migrációs válság értelmezését is.