Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
A szegedi művészképzés két nagy festőművész alakja, Vinkler László és Fischer Ernő képeiből, grafikáiból nyílt Egyensúly és áhítat címmel párhuzamos kiállítás az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Rajz-művészettörténet Tanszékén. Az esemény egyben névadó ünnepség is volt: Dr. Döbör András, a kar dékánja Vinkler Lászlóról nevezett el kiállítóteret a tanszéken.
Egyedülálló kiállítást nyitottak meg az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Rajz-művészettörténet Tanszék két egykori tanszékvezető festőművésze, Vinkler László és Fischer Ernő műveiből. A megnyitón Dr. Döbör András megemlékezett arról, hogy a kiállítás az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar jubileumi tanévének eseménye is; a pedagógusképző elődintézményében 1873-ban Budapesten indult meg a polgári iskolai tanító-, tanárképzés. Ezt a képzést egységesítette és költöztette Szegedre 1928-ban Klebelsberg Kuno, hogy összekapcsolja az itt már működő szegedi egyetemmel. A tanárképző főiskolán több mint 75 éve, 1948-ban az akkor már neves festőművész, Vinkler László vezetésével alakult meg a Rajz-művészettörténet Tanszék.
Marosi Katalin DLA, Dr. Döbör András és Gál Lehel DLA. Fotó: Gábor Amerilla
Vinkler Lászlóra emlékezve Dr. Döbör András felidézte, hogy a festőművész 1948-tól 1976-os nyugalomba vonulásáig volt a tanszék oktatója. Tanszékvezetői megbízatását 1956 után egy főiskolai gyűlésen tett nyilatkozatára hivatkozva visszavonták; Aczél György miniszterhelyettes a megrovás indoklásában azt írta, hogy Vinkler László „nyilvánosan megtagadta a pártot, a marxista világnézetet", amikor kijelentette, "én nem vagyok idealista, sem marxista, hanem elsősorban humanista”.
Fischer Ernő ugyancsak a mai tanszék közvetlen elődjén, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Rajz Tanszékén tanított; ő 1963 és 1974 között vezette a tanszéket. Nyugalomba vonulása után az addigra már rehabilitált Vinkler László tért vissza két évre a tanszék élére, majd 1976-ban ő is nyugalmazását kérte. Kettejük keze alól számos híressé vált tanítvány és nagyon sok pedagógus került ki.
A kiállításról Marosi Katalin DLA főiskolai docens, az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Rajz-művészettörténet Tanszék vezetője elmondta, a művek nagy része a Móra Ferenc Múzeumból érkezett, ezek mellett tanszéki tulajdonú vagy a kari főépületben függő alkotások is vannak, és barátoktól, gyűjtőtől kölcsön kapott munka is látható a tárlaton. A tanszék számára Vinkler László fia nemrég adományozta a művész egy önarcképét, amely gyűjteményük első saját tulajdonú Vinkler-képe lett. Marosi Katalin megköszönte a festményt és kifejezte, hogy a tanszéken méltó helye lesz a további festményadományoknak is.
Fischer Ernő festménye előtt. Fotó: Gábor Amarilla
Dr. Váraljai Anna művészettörtönész országos jelentőségűnek nevezte a kiállítást. Vinkler László és Fischer Ernő művészi alkatának rokon vonásaként emelte ki, hogy mindkét alkotó „életvitelszerűen rajzolt”, vagyis egyik felől Vinkler a bátor megújító technikái, másik esetben Fischer a lírai absztrakt kompozíciói mellé rajzokban kísérletezte ki a kifejezésmódot.
- Minél többet foglalkozom ezzel a korszakkal, annál inkább azt látom, hogy volt egy olyan generáció, a XX. század 1970-80-as éveiig, akik tényleg folyamatosan rajzoltak. Ezzel együtt járt még egy másik, erre a klasszikus művész karakterre jellemző állapot, mégpedig az avantgárd hevület, a hit, hogy a művészeten keresztül meg lehet változtatni a világ szerkezetét. Ez a két tényező együtt nagyon plasztikusan jellemzi mind Vinkler László, mind Fischer Ernő karakterét. Mindkettőjük témái között van visszatérő motívum; Vinkler esetében a görög oszlop, Fischernél pedig a vitorla és a torony, ami stiláris váltásoktól függetlenül végigkíséri az egész életpályájukat – mondta a művészettörténész.
Vinklerről megállapította, hogy karizmatikus és progresszív alkotó volt, aki folyamatosan és szinte azonnal reflektált a tiltott Nyugaton megjelenő művészi koncepciókra. Dr. Váraljai Anna szerint e tiltottság közepette, ráadásul a fővárostól elzárva termékenyen tudott kiépülni Vinkler művészete.
Fotó: Gábor Amarilla
Vinkler László életművének gyakori stiláris váltásait az is magyarázhatja, hogy olyan világban volt oktató, amikor nem léteztek digitális technikák egy műalkotás óratermi megmutatására, és az új művekhez csak nehezen, időnként csak fekete-fehér reprodukciókból lehetett hozzáférni, és ezekkel kellett kísérletezni. Jól mutatja ezt az, ahogyan az amerikai festőművész, Jackson Pollock absztrakt expresszionista hatásait Vinkler követte; mire a hatások 1967-68 környékén megjelentek a magyar művészetben is, ő már ezzel kísérletezett Szegeden. Kiállított munkái között is vannak, amelyek páratlan, nagyon korai példái a magyarországi absztrakt expresszionizmusnak - állapította meg Dr. Váraljai Anna.
A szegedi egyetem művészettörténésze mint érzékeny és nagyon erős belső erkölcsi tartású embert jellemezte Vinkler Lászlót. A szegedi cigánysoron vagy a Somogyi-telepi szükséglakások környezetében készült fotóiból látszik erős szociális érzékenysége, és ez ütközik ki a mai Petőfi-telepi templombelső freskóit szemlélve is. A szegedi Somogyi-telep az 1930-as évek végén még az első világháború utáni lakásínségben fölparcellázott szükséglakások helyszíne volt, ahol kézművesek, napszámosok éltek nehéz sorban. Vinkler ismerte a telep népét, tudta, hogy a templom építése előtt a helyszínen felhúzott sátorba jártak imádkozni, ezért a felépült templom freskóit is ennek a népnek festette - így Dr. Váraljai Anna.
A zongoránál: Blaho Attila. Fotó: Gábor Amarilla
Az esemény után Blaho Attila jazz előadóművész, zeneszerző Don Raye és Gene de Paul You don't know what love is című híres jazzballadáját adta elő zongorán, nagy tapsot kiváltva.
A kiállítás az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Rajz-művészettörténet Tanszék galériájában (Brüsszeli körút 37.) megtekinthető március 14-ig, hétfőtől szombatig 10-18 óra között.
 |
| Kiállítás Vinkler László és Fischer Ernő műveiből az SZTE JGYPK Rajz-művészettörténet Tanszékén. Fotó: Gábor Amarilla |
A tanszéken március 6-án Fischer Ernő Emlékkonferenciát rendeznek, február 24-én, szombaton pedig Vinkler Lászlóról, az emberről tartanak vetítéssel egybekötött beszélgetést.
Panek Sándor
A borítóképen: Dr. Váraljai Anna művészettörténész megnyitja a kiállítást az SZTE JGYPK Rajz-művészettörténet Tanszékén; mellette Gál Lehel DLA főiskolai docens, a JGYPK Művészeti Intézet vezetője. Fotó: Gábor Amarilla
