Kihagyhatatlan élményeket szerzett Erasmus-ösztöndíjjal az SZTE hallgatója Brüsszelben

– Hogyan született meg benned az ötlet, hogy külföldön szeretnél tanulni?

– A motivációm az volt, hogy új embereket és társadalmi közeget szerettem volna megismerni. Szegeden olyan támogató közösségnek vagyok a tagja, akiknek köszönettel is tartozom, mert inspiráltak arra, hogy kimenjek külföldre tanulni. Valamint tanulmányi szempontból is szerettem volna valami pluszt hozzáadni a jelenlegi ismereteimhez. Minden szempontból sikeresen telt ez a félév, rengeteget önállósodtam, és sok új élményt szereztem. A legnagyobb köszönetet a szüleimnek tudom elmondani, mind emberileg, mind szakmailag ők voltak a legfontosabbak a brüsszeli félévem megvalósításában.

– Miért esett a választásod Brüsszelre?

– Több választási lehetőségem is akadt. Először Madridot néztem ki, nagy álmom oda eljutni, de ott spanyol nyelvtudásra lett volna szükség, amivel nem rendelkezem, így adta magát Brüsszel, ahol angol nyelven tartották a kurzusokat. Az angolt pedig elég magabiztosan beszélem, felsőfokú nyelvvizsgám is van. Az oktatóim is Brüsszelt javasolták, az ő tanácsuk is nagyban segítette a döntésemet. A város a sztereotípiákkal ellentétben biztonságos hely, egy igazi nyugat-európai nagyváros.

– Nehéz volt szállást találni? Milyen tippeket tudsz adni azoknak, akik a jövőben utaznak ki külföldre tanulni?

– A legfontosabb, hogy időben el kell kezdeni a keresést. Azt tapasztaltam, hogy elég nagy különbségek vannak a szállások között. Online felületen találtam meg az enyémet, amely egy kicsi stúdiólakás volt. Alapvetően egy introvertált, zárkózottabb személynek tartom magam, ezért szerettem volna olyan helyen lakni, ahol megvan a kis saját privát szférám, így ez tűnt a legjobb választásnak. Minden zökkenőmentesen ment, a lakás tulajdonosa sokat segített, ezért nagy hálával tartozok neki.

– Mennyire okozott nehézséget beilleszkedni az egyetemen és a brüsszeli hétköznapokba?

– Az egyetemi közegbe úgy gondolom, jól ment a beilleszkedés, de egy idő után itt is kialakultak bizonyos klikkek. Mindig megvoltak azok az emberek, akik megtalálják a közös hangot, de alapvetően nagyon támogató és elfogadó közeget ismertem meg. Én azokkal az emberekkel alakítottam ki szorosabb kapcsolatot, akikkel személyiségünkben közel álltunk egymáshoz. A hétköznapokban pedig a legnagyobb problémát a megélhetés jelentheti, ami komoly összegekbe kerülhet, erre fel kell készülni, de egy kis tervezéssel jól megoldható ez is.

– Milyen egyetemi kurzusokat emelnél ki a brüsszeli félévedből?

– Főként elméleti tárgyakat végeztem el. Például volt egy olyan kurzusom, hogy Globalizáció, ezt nagyon pozitív élményként éltem meg. Ezen az órán sokat tanultam többek között arról, hogyan zajlik a modern világnak a globalizációja, vagy éppen a marketing és a nemzetközi kapcsolatok mennyire váltak a mindennapi életünk részévé. Ez egy kisebb előadás volt, ahol interaktívnak is kellett lenni, sokszor inkább már közös gondolkodásként működött, főként a szemeszter második felében. Kiemelném még az egyik gyakorlati kurzusomat is, amely a podcast készítéshez kapcsolódik. Itt csoportmunkában kellett egy podcastet elkészíteni. Jó volt megismerni a hanganyag készítésével foglalkozó programoknak az alapjait, a vágást, a különböző effektusoknak a használatát, szóval sok új technikai dolgot ismertem meg. Végül megemlíteném még a Gender Studies nevű órámat is, ami szintén pozitív élmény volt. Sok új információt tudtam meg itt is, amelyekkel a hazai egyetemi évek alatt nem feltétlen találkoztam volna.

– Az Erasmus alatt mennyire volt segítségedre a Szegedi Tudományegyetemen eddig megszerzett tudásod?

– Nagy szükség volt az eddigi tanulmányaimra. Az Erasmus már egy tudatos fiatal felnőttet kíván meg, akinek magas szintű a problémamegoldó készsége, önálló a mindennapi életben, és higgadtan tud hozzáállni az új dolgokhoz. A kommunikáció- és médiatudomány alapszakon hasznos tudásanyagot szereztem meg, amely segítségemre volt a brüsszeli kurzusok sikeres teljesítéséhez. Amikor elkezdtem az SZTE-re járni, nem gondoltam volna, hogy valaha Erasmusra fogok eljutni, pár éve a koronavírus is meglehetősen átírta az oktatást, de szerencsére az alapszakon és a mesterképzésen is egy olyan támogató közeg vett körül, akiknek köszönettel tartozom, hogy inspiráltak arra, hogy belevágjak a külföldi tanulmányaimba.

– Hogyan fogod hasznosítani a Brüsszelben megszerzett tudásodat itthon?

– Egy általánosnak nevezhető tudás fog megmaradni, mert az Erasmus a tanuláson kívül az olyan élményekről is szólt, mint például az utazás. De kiemelném még a közös beszélgetéseket, a kinti oktatók segítőkészségét, akik sok hasznos információt átadtak a félév során, amelyeket majd az itthoni kurzusokon tudok hasznosítani. Szakmailag abban fejlődtem, hogy mindezt angol nyelven kellett végig csinálni a félévben, ami azért nem egyszerű, miután kikerül az ember a magyar oktatásból. Végig egy általános fejlődést éreztem magamon, jobb lett a nyelvtudásom, a gyakorlati kurzusokon pedig megismertem új technikai dolgokat.

– Említetted az utazást. Milyen helyekre sikerült eljutnod a kinti félév során?

– Az Erasmust azért is választottam, mert korábban viszonylag keveset utaztam, de most, hogy Brüsszelben töltöttem az elmúlt félévet, így sok más helyre is ellátogattam. Megnéztem Londont, ami az egyik legnagyobb álmom volt. Emellett voltam rövidebb ideig Párizsban, karácsony előtt pedig Luxembourgba is elmentem, ami a két óriáshoz képest nem volt annyira látványos, de így is pozitív élményként gondolok rá. Belgiumon belül is több városba eljutottam, például Bruggesbe, Leuvenbe és Gentbe is. Az utazások közül a legmeghatározóbb London volt, ahol öt napot töltöttem el, de még azután is maradt volna felfedezni való.

– Az Erasmus alatt elkezdted írni a szakdolgozatodat. Mi a témád és hogyan történt ez külföldön?

– A szakdolgozatomat a gyógyhatású készítmények marketingkampányáról és sajtókommunikációjáról írom. Mesterképzéses hallgatóként megvolt az az előnyöm, hogy már túl vagyok egy alapszakos szakdolgozaton. Már nem követtem el azokat a kezdeti hibákat, mint korábban. Kissé szokatlan volt, hogy a szakdolgozati konzultációk csak e-mailben zajlottak, emiatt leginkább a szakirodalmak gyűjtését végeztem. Valamint a konzulensem minden felmerülő kérdésben próbált a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban segíteni.

– Mik a terveid a diploma megszerzése után?

– Gondolkodom doktori képzésen és másik mesterszakban is, de az is lehet, hogy munkát vállalok a nyártól. Még nem döntöttem el, de ha találok valamit, ami motiválni tud, akkor belevágok. Az Erasmus arra is inspirált, hogy akár külföldön is megpróbálhatok keresni valamit, de majd kialakul.

– Hogyan motiválnád azokat, akik gondolkodnak Erasmusra való jelentkezésre?

– Aki ebben gondolkodik, tudnia kell, hogy szükséges hozzá egy stabil anyagi háttér, de ha ez megvan, akkor nagyon megéri, mert új embereket lehet megismerni, és rengeteg új ismerettel bővülhet a tudásunk. Illetve olyan helyekre utazhatunk el hosszabb időre, ahová lehet csak turistaként menne az ember. Ráadásul turistaként – különösen, ha nagyobb társasággal megy valaki, akkor – sokkal kevesebb ideje marad a különböző nevezetességekre, látnivalókra, míg az Erasmus ideje alatt erre is jobban időt lehet szakítani.

Mátó Gábor

Fotó: Szabó Máté, Bánszki Krisztián