SZTE Info

aggtelek_kiemelt

Aggteleken táborozott az SZTE Környezettudományi Doktori Iskola

A változatos hegyvidék és a cseppkőbarlangok világába pillanthatott be az SZTE Környezettudományi Doktori Iskola, amely Aggtelekre szervezett nyári iskolát. Az Aggteleki Nemzeti Park egyik barlangja némi szegedi kötődést is mutat: a szegedi egyetem későbbi professzora, Jakucs László itt fedezte fel elméletét bizonyítva a Béke-barlangot 1952-ben.

 

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Július 9. és 14. között rendezték meg a KTDI nyári iskoláját mintegy negyven résztvevő hallgatóval és oktatóval, Rakonczai János, a Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék oktatójának vezetésével. A „program” a Kiskörei Vízlépcsőnél kezdődött, majd a Mátrai Erőmű bükkábrányi lignitbányájában tehettek látogatást – a bánya többek között arról is híres, hogy öt éve itt több mint 7 millió éves, megkövesedett, egykor akár 30-40 méteres mocsárciprusokat. Nemcsak az óriási gépeket, a lignit külszíni fejtését tanulmányozhatták a nyári iskola résztvevői, hanem egy rekultivált területen is járhattak. Az évente több millió tonna kitermelt lignitből az erőmű villamos energiát állít elő, valamint lakossági célú felhasználásra is bányásznak szenet.

 

Cseppkövek útján

A kirándulások egyik legszebbike az aggteleki Baradla-barlang hosszútúrája volt. Az összesen 25 kilométer hosszúságú barlangrendszer 5 kilométeres szakasza átnyúlik Szlovákiába is (ez a Domica-barlang). A mintegy 7 kilométeres, úgynevezett hosszútúra a Baradla aggteleki bejáratánál kezdődik, majd egy 4 kilométerres kivilágítatlan szakasz után a jósvafői kiépített rész következik. Ez utóbbi szakaszon tekinthető meg sok más mellett Magyarország legnagyobb, mintegy 19 méter magas cseppkőképződménye, mely a Csillagvizsgáló nevet viseli.

A csoport kirándulást tett a „szlovák paradicsomba” is. A hazaút előtt még az Esztramos-hegyen, Bódvarákónál található Rákóczi-barlangba is ellátogattak, mely kristályairól, sajátos képződményeiről és két taváról is nevezetes.

 

A karsztoktól a Nobel-díjas kémikusokig

Szakmai programként tizenkét földtudományi, fizikai, kémiai és biológiai témájú előadást mutattak be a nyári iskola alatt. Az első blokkban Tóth Erika, az Aggteleki Nemzeti Park (ANP) munkatársának prezentációján keresztül megismerkedhettek a résztvevők a nemzeti park adottságaival, majd Kevei Ferencné, az Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszék professzorasszonya a karsztok tájökológiai kérdéseiről beszélt, Samu Andrea és Tanács Eszter kutató pedig az Aggtelek környékén végzett kutatásait mutatta be.

Az előadások repertoárjában további számos érdekes téma szerepelt, többek között Rakonczai János az árvizek aktuális kérdéseit ismertette a hallgatósággal, Hannus István, az Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék professzora pedig a katalízis területén tevékenykedő Nobel-díjas kutatókat vette sorra. A fizikus blokkban például az aeroszolok sokrétű jelentősége, a biológus blokkban pedig a hulladékok biológiai felhasználása kapott kiemelt figyelmet.

 

A foltos szalamandra hazájában

Már a 19. században felismerték az észak-magyarországi táj különlegességét, az élő és élettelen természeti értékeket, így a vidék a védettség különböző fokát érte meg – hangzott el Tóth Erika előadásában. A terület 1978-tól tájvédelmi körzet, 1985-től önálló nemzeti park. Az Aggteleki- és Szlovák-karszt mintegy 1400 barlangja 1995-ben kapta meg a Világörökség címet. A szegedi egyetem későbbi professzora, Jakucs László itt fedezte fel elméletét bizonyítva a Béke-barlangot 1952-ben. Az aggteleki az ország első és egyetlen olyan nemzeti parkja, amely elsősorban az élettelen természeti értékek védelmére jött létre. Döntően triász kori mészkő az alapkőzet, melyet a víz alakított. A nemzeti parknak háromnegyed része erdő, területén 90 forrást tartanak számon, valamint különlegesen szép dolinatavak, művelt és műveletlen területek egyaránt színesítik a táj arculatát. A terület neves kutatója, Dudich Endre több mint 500 különböző állattaxont jegyzett fel a Baradla-barlangban.

A nemzeti park élővilága is változatos, a farkastól a hiúzon és az urali baglyon át a kék kárpáti meztelencsigáig, vagy a nemzeti park emblémáján is látható foltos szalamandráig találunk itt állatokat, a növényvilág sokszínűségéről pedig például a kakasmandikó, a leánykökörcsin, az osztrák sárkányfű vagy a világon csak itt található tolnai vértő is tanúskodik. A nemzeti park az ősi vadlovakra emlékeztető hucul lovak genetikai értékének megőrzésében is elkötelezett.

 

Arany Mihály

 

Aggteleken doktori iskola kirándulás galéria
További képek a kirándulásról itt megtekinthetők


Jelen eseményt az "Az SZTE Kutatóegyetemi Kiválósági Központ tudásbázisának kiszélesítése és hosszú távú szakmai
fenntarthatóságának megalapozása a kiváló tudományos utánpótlás biztosításával" című, TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0012 azonosítószámú projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

esza_felso

SZTEmagazin

2019. augusztus 02.

nyito_PB

Hogyan változik a lakosság véleménye egy sportesemény alatt? Milyen társadalmi hozadéka van egy nemzetközi sporteseménynek? Polcsik Balázs, az SZTE JGYPK Új Nemzeti Kiválóság Program ösztöndíjasa többek között ezeket a kérdéseket járta körül nyertes pályázatában. A fiatal kutatót tapasztalatairól és eredményeiről kérdeztük.

SZTEtelevízió

2019. augusztus 07.

kiemelt_Berenyi_Antal

Berényi Antal, az SZTE Általános Orvostudományi Kar Élettani Intézet adjunktusa és kutatócsoportja azonosította azt az agyterületet, amely azoknak a ritmusoknak a keletkezéséért felelős, amelyek alvás közben a rövidtávú memóriából áttöltik az emléknyomokat a hosszú távú memóriába. A felfedezés segít annak a megértésében, miként tudunk emlékezni. Azt is felderítették, hogy a különböző epilepszia-típusok hogyan alakulnak ki az agyban. A kutatócsoport munkájáról dokumentumfilmben mesél az SZTE agykutatója.

Eseménynaptár

Eseménynaptár RSS

Rendezvénynaptár *