SZTE Info

cimlap

„Hazugság és varázslat” – könyvheti találkozások

A 83. Ünnepi Könyvhét és 11. Gyermekkönyv-napok szegedi rendezvénysorozatáról, találkozásairól szóló híreket, tudósításokat itt kötjük csokorba.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Két László a könyvhét színpadán

Két József Attila-díjas író, két László – a 83. Ünnepi Könyvhét egy színpadra hozta Darvasi László költőt, írót és újságírót Szilasi László író, irodalomtörténésszel, a szegedi egyetem Régi Magyar Irodalmi Tanszék oktatójával. Június 9-én Darvasi új novelláskötetével érkezett a Tisza-parti városba.


A két László a könyvünnepről eltérően nyilatkozott. „Túl sokat nem várhatunk a könyvhéttől, ha mégis jön valami kedvesség, apró szépség, fogja fel az ember kegyelmi ajándéknak – egyre kevesebb az olvasó” – tapasztalta Darvasi László. Szilasi Lászlónak viszont más volt a benyomása. „Lehet, hogy többet vagyok hivatásos olvasók között” – magyarázta a tanár úr, aki többektől hallotta, hogy egy nagyobb összeget elkülönített a megvásárolandó könyvekre. A példányszámok tekintetében ilyenkor mindenképpen lehet valamit várni. „Ebben a forgatagban vette a lányom az első verseskönyvét” – tette hozzá Szilasi.

 

Hit és szerelem

Darvasi Szegeden indult, a helyi napilapnál, a Délmagyarországnál volt újságíró, ahova a mai napig szokott írni. A 2009-ben megjelent és igen jól fogadott Virágzabálók után viszonylag hosszabb szünetet tartott – véleménye szerint egy ilyen nagyregény után hagyni kell élni a kötetet. Az SZTE Médiacentrumnak az író azt is elárulta, várhatóan jövőre elkészül a közel 700 oldalas kötet német fordítása is. Közben a könyvfesztiválra kijött a Pálcika, ha elindul című munkája, majd itt az új könyv, a Vándorló sírok, ami egy „hat-hétéves” novellagyűjtemény, az ez idő alatt keletkezett, még nem közölt írások válogatása, és egy kulturális panoráma Kínától a Jézus-korabeli Jeruzsálemen, a 13. századi Németországon, a francia trubadúrok korán át a spanyol barokkig jár be különböző vidékeket. A könyv utolsó helyszíne az abszurd Magyarország. Darvasi úgy fogalmazott, két alapszempontja van a könyvnek, ami nem újdonság: az egyik a hit, a másik pedig a szerelem.

 

Szegedi marad

„Jó Szegedre lejárni” – szögezte le az író, bár azt is hozzátette, mostanában ritkábban jut el ide, mert éppen Svájcban tartózkodik egy féléves ösztöndíjjal. „Aki egyszer szegedi volt, az valahogy mindig az is marad” – vallja az egyébként mostanra Budapesten élő Darvasi. Azt is elmondta, bárhova megy író-olvasótalálkozókra, Szegedet mindig megkérdezik tőle. Nem véletlen: a Virágzabálókban és a Könnymutatványosok legendájában is kitüntetett szerepet kap a város. És a java talán még csak most jön, ugyanis Darvasi azt is elárulta, rengeteg anyagot gyűjtött a szegedi boszorkányperekről…

 

Hős a hősök közt

Szilasi László tanár úr több író-olvasótalálkozó aktív részese volt a Somogyi-könyvtár által szervezett, a Nemzeti Kulturális Alap által támogatott tavaszi-nyári könyves íróparádékban, melyek a Márai-listás szerzők népszerűsítését tűzték ki célul. Szilasi – többek között – a Házhoz megy a szerző akcióban is részt vett. Azt mondta, megragadó az a hősiesség, ahogyan a mostani nehéz anyagi körülmények között a könyvtárosok csodálatos munkát végeznek az olvasás és az irodalom népszerűsítéséért, miközben leépítik az intézményeket, csökkennek a dolgozói létszámok… Legutóbbi regénye, a Magvető Kiadó gondozásában megjelent Szentek hárfája 2011-ben Szegeden elnyerte az Év Könyve díjat. Szilasi László úgy fogalmazott, messze jobb a fogadtatása a könyvnek, mint gondolta. Azt is megtudtuk, jelenleg egy regényen dolgozik a szerző, úgy gondolja, 2014-ben talán meg is jelenhet. Talán kevésbé közismert a szerző irodalomtörténészi tevékenysége. A 16-17. századi költészettörténettel foglalkozik, amit azért tart „rendkívül fontos ügynek”, mert a Himnusz és a Szózat, a klasszikus 19. századi irodalom alapgondolatai ide, elsősorban a 17. századba nyúlnak vissza. Jelenleg az összes ismert 17. századi vers nagy adatbázisát építik, hogy netes felület segítségével elevenebbé és kezelhetőbbé tegyék őket. Ennek eredményeként mintegy 15 ezer költemény és azok változatai válnak közvetlenül hozzáférhetővé.

 Arany Mihály

 

Kötések és szakadások Füzi Lászlótól

A 83. Ünnepi Könyvhét egyik záróakkordjaként mutatták be a Grand Caféban Füzi László irodalomtörténész, kritikus, a Forrás főszerkesztőjének, a szegedi bölcsészkar Modern Magyar Irodalmi Tanszéke óraadójának új kötetét. A Kötések, szakadások című „énkönyvben” a szerző szegedi egyetemista évei is helyet kaptak.


Június 13-án Szőke Katalin irodalomtörténész, az SZTE Orosz Tanszékének vezetője beszélgetett Füzi Lászlóval, akinek új könyve a 2010-ben megjelent, Világok határán című kötet folytatása.

A keletkezési történet is érdekes: Villányi László kért a szerzőtől egy írást a vonatról a Műhelybe. „Mivel bejáró voltam Fertőszentmiklósról Sopronba, gondoltam, ez nem okoz gondot. És abban a percben, ahogy befejeztük a beszélgetést, az első könyv pontjait leírtam – az egész megjelent előttem” – magyarázta Füzi László.

 

Énkönyv, korrajz

„Ez egy énkönyv, egy éntörténet arról, hogyan alakult ki az az ember, aki most vagyok” – mondta el az SZTE Médiacentrumnak a szerző. Ugyanakkor azt is hozzátette: pusztán magáról szólva nem írta volna meg a kötetet, azt kor- és társadalomrajznak is szánja az elmúlt ötven évről, arról, hogy miként esett szét a falu, és miként élte meg a paraszti élethez való kötődés utolsó stációját. „Részem volt még a közösségi társadalomban, majd abban, hogy az ember az élete különböző színterein, vagy a családjában miképpen próbál közösséget teremteni” – összegzett.

 

Szegedi nevek

A kötetben megjelennek a gyerekkor színterei, egy Sopron alatti falu. Hódmezővásárhelyre is eljutunk, ez a katonaság színtere. Ismerős nevekre lelhetünk az egyetemi világot megidéző, kiváló tanárokról, köztük is legfőképpen Ilia Mihályról mesélő szegedi részben. Majd útkeresés, kilépés következik: Eger. Utána a megérkezés, egy városban való letelepedés krónikája Kecskeméten. „Mindez szellemi vonatkozásokban rögzítve, másrészt mindig a korra való utalásokkal ellátva. Ilyen értelemben egy nemzedéki könyv arról, hogy az ötvenes évek második felében, illetve a hatvanas évek elején születettek milyen világot éltek – máig” – így Füzi.

 

Már nem tud kaszálni

A feljegyzéssorozatokat végig jegyzeteli a szerző. Mint elmondta, igyekezett rögzíteni, hogy akkor miképpen látta a világot, majd évtizedek után, most, hogy többet és mást is tud róla, sok mindent hozzáolvasott, jegyzetekkel kommentálta. „Ebből a mozaikosságból, az énvonatkozásokból és a társadalmi vonatkozásokból talán kirajzolódik valami. Nemcsak az derül ki, hogy Sopron alatt milyen falvak voltak, hanem például az is, hogy mi az, hogy Kádár-rendszer – így áll össze a könyv” – vázolta az irodalmár.

Füzi László arról is beszélt, kötete olyan ember állapotát rögzíti, aki még tudja, mi volt a parasztság, de már nem tud kaszálni, nem végezte a munkát, mert kilógott, és egyébként el is akart jönni onnan. Amikor azonban eljött, akkor érezte, hogy valami elveszett vele. „Nem nosztalgikus könyv, mert nyilván tudva tudom, hogy változni kellett, mozgott a világ, így is elmaradtunk – de azt is tudom, hogy érték tűnt el azzal a világgal” – véli a tanár úr.

Még nem tudni, lesz-e folytatás. „Ezen a hangon már nem tudok tovább írni. Bármi későbbi önéletrajzi szöveghez először meg kell találni a hangot” – vallja Füzi László.

 

Arany Mihály

 

Újdonságait mutatta be a Lazi Könyvkiadó

„Kísértet járja be Európát” címmel jelent meg a szegedi kiadó gondozásában Papp Csaba irodalmár hatodik füveskönyve, amely ezúttal a szocializmus időszakát dolgozza fel. A szerzővel Lázár István, a Lazi Könyvkiadó ügyvezető igazgatója beszélgetett a 83. Könyvhét hétvégéjén.


”Lánynak szülni dicsőség, asszonynak kötelesség!”; „Teljesítsük négy év alatt az ötéves tervet!” Ilyen és hasonló humoros szállóigéket, az éra legjellemzőbb mondatait gyűjti össze Papp Csaba a Kommunizmus füveskönyvében. A szerző a groteszk humort és a komolyságot ötvözte a kötetben, külön fejezeteket szentelve egy-egy fontos témának, például az ’56-os „ellenforradalom” mozgalmi dalainak, a szocializmus szlogenjeinek, vagy a kor politikai vezetőinek szóló méltatásoknak. „Elsősorban az ismeri és értheti, aki megérte a kort” – határozta meg a könyv célközönségét. Hozzátette, több kötetnyi anyag gyűlt össze a kutatómunka során.

Viharlovasok – A táltos fia

Az alkotómunka folyamatáról és a történelmi regény megírásának előzményeiről kérdezte Lázár István Benkő Lászlót, a Viharlovasok című könyv íróját. A szerző Honfoglalás-trilógiájának legújabb kötete a közelmúltban jelent meg, a történet a kalandozások korának kezdetét, a honfoglalás első tíz évét dolgozza fel. „Hiánypótló tevékenység ez a munka” – mondta. „A fiatalok mintha egyre kevesebbet foglalkoznának a magyar történelemmel.” Az eredeti hivatása szerint pedagógus író úgy gondolja, fontos a történelmi tények pontosságának megőrzésével, mégis szórakoztató formában megismertetni a fiatalokkal a történelemnek ezt a kevésbé exponált időszakát. „A történet nem tér el az igazságtól, hiteles, igazolható történelmi tényeken alapul.” Hosszú kutatómunka, levéltárazás előzte meg az írást.

Az érdeklődők megtudhatták, Benkő László rövid glosszákkal kezdte az írói munkát, sőt, mintegy húsz, álnéven írt romantikus regényt jegyez a szerző, habár mindig is történelmi regényeket szeretett volna írni. Kodolányi János és Gárdonyi Géza műveit tekinti mértékadónak a műfajban. Benkő László szintén a kor és a környezet részlet-gazdag, hiteles ábrázolására törekszik történeteiben.

Borbola Terézia

 

Lackfi János: „Az anyanyelv eléggé rendben van”

József Attila-díjas költőnk és műfordítónk, Lackfi János nem csupán a 83. Ünnepi Könyvhét megnyitóján vett részt. A szegedi rendezvénysorozaton Talpra, madár avagy a vers mindenkié című programján hol „nyelvújító showmanként”, hol pedig „irodalmi humoristaként” konferálta fel saját, megzenésített verseit.


- A játszma előre le van játszva, ez köztudott. Semmi váratlan nem történhet velünk az irodalomban, semmi olyan, amit már jó előre ki ne terveltek volna, mégis úgy csüngünk egy-egy könyv merész fordulatain, mintha valóban minekünk kellene szakadékba ugrani, királylányt menteni, cseh vitézt ledöfni vagy Waterloonál elesni – mondta Lackfi János, József Attila-díjas költőnk és műfordítónk a 83. Ünnepi Könyvhét megnyitóján. - Itt van az irodalom, a film, és mindennemű történetmesélés lényege. Fontosabbak a megfejtéshez vezető út izgalmai, mint maga a végeredmény.

Lackfi is utazásra invitálta a Reök-palota előtt hűsölő olvasóit: az Aphonia együttes segítségével vidám irodalmi kalandozásban avanzsált kísérővé Talpra, madár avagy a vers mindenkié című műsorában.

A Gál Hedda és Molnár György által megzenésített versek között a József Attila-díjas költő „nyelvújító showmanként” és „irodalmi humoristaként” is helyt állt, hiszen a magyar nyelv természetéről elmélkedve mosolyra fakasztotta közönségét. Így esett szó az óvodás gyermekek bölcsességéről, vagy tájszólásainkról. Azonban a Parti Nagy Lajos és Varró Dániel nyelvi leleményeit idéző Lackfi-versekben is nagy hangsúlyt kapott a humor az anyanyelvőrzés mellett: a Véletlen című költeményből megtudhattuk, hogy „koviubi pörivel /a kedvencem”, míg a Batthyány-rap főhősének „Vattacukornyi szakálla/ Lelkileg összekuszálna.”

Ám az is kiderült, hogy az „anyanyelv eléggé rendben van” Lackfi János szerint, amit egy játékkal igyekezett bebizonyítani: a közönség által kiválasztott szavakból rögtönzött, így „hal(l)hatatlan látványmű” született, miszerint „Tv-paprikából TV-lecsót főzök bárhol”.

Kiss Tímea


Závada Szegeden, Szegedről

A 83. Ünnepi Könyvhét és 11. Gyermekkönyvnapok egyik epilógusaként került sor arra az író-olvasótalálkozóra, melyen Závada Pál József Attila- és Kossuth-díjas írót Szilasi László József Attila-díjas szerző, irodalomtörténész, a Szegedi Tudományegyetem Régi Magyar Irodalmi Tanszék oktatója faggatta a Somogyi-könyvtárban.


– A könyvhét több programot jelent, és több alkalmat arra, hogy az olvasóval lehessen találkozni – mondta el az SZTE Médiacentrumnak Závada Pál, aki azt is hozzátette, szívesen fogadja a meghívásokat a könyves alkalmakra, író-olvasótalálkozókra. – Ilyenkor az ember azt képzeli, hogy valóságos olvasójával találkozik, aki az ő kedvéért jön el. Nem tudom, hogy ez tényleg így van-e, de az ember ebben bízik, ezzel áltatja magát – így a szerző, aki azt is hozzátette, olyan kitűnő beszélgetőtárshoz, mint Szilasi tanár úr, különösen szívesen jó eljönni. Ez egyben alkalom is arra, hogy az írók egymással találkozzanak – ezt már írótársa hasonló kérdésére mondta el Závada Pál. A márciusban József Attila-díjat kapott Szilasi László egyébként mind íróként, mind moderátorként végigkísérte nemcsak a könyvhetet, hanem az azt megelőző, tavaszi könyves eseményeket is, melyek mindegyike a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával a Márai-listás szerzők megismertetését célozta.

Szeged Závada kamaszkorának helyszíne, gimnáziumi éveit itt töltötte a Radnótiban 1969-től ’73-ig. Mint az SZTE Médiacentrumnak elmondta, itt kezdett hangversenyre és színházba járni, ami azóta is fontos az életében, Vaszy Viktor vezényletében élvezhette az operákat. Magyartanárnője pedig arra is felhívta figyelmüket, kiknek a lába nyomában járnak: József Attila, Juhász Gyula, Radnóti, Móra Ferenc, Tömörkény és mások, akik itt megfordultak vendégként. – Ha Szegedre utazom, feltétlenül eszembe jutnak a régiek, főleg a Nyugat nemzedéke. Nem hagyhatjuk ki Mikszáthot sem, aki az árvíz idejében itt volt tudósító. És persze eszembe jutnak a mai irodalmárok is. Az például, hogy Darvasi Laci barátom nemrég még szegedi volt, és hogy olyan kitűnő irodalomértők élnek itt, mint például Szilasi tanár úr, aki kitűnő regényíróként is debütált – összegzett Závada.

Az író azt is elmondta, örömmel fogadja az irodalmi estek, találkozók fiatalos újításait. – Fölolvasásokra általában viszem a laptopom és fotókat vetítek, néha bejátszok egy kis zenét. Elképzelhető a művek olyan prezentálása, amihez elengedhetetlen valamit mutatni. Nem beszélve arról, hogy az embernek vannak olyan színházi munkái, amikhez mondjuk zenét is készítettek – így a szerző. Závada azt is elárulta, egy újabb regényen dolgozik, melyben fotók is szerepelnek majd. Egyébként tavalyi, Korniss Péterrel közös kötetét, az Egy sor cigány. Huszonnégy mai magyar címűt június 4-én, a könyvhét felütéseként a kiskundorozsmai Petőfi Sándor Művelődési Házban mutatták be.

A szociológus végzettséggel is rendelkező írót arról is kérdeztük, mit szól a társadalom- és bölcsésztudományok mostani válságához. Závada kétségbeejtőnek nevezte az e tudományok ellen másfél éve indított „boszorkányüldözést”. – Most, mikor kiderül, hogy minden vád alaptalan, még egy pardon sem hangzik el. A bölcsészképzés államilag alig marad, nem is beszélve a jogász- és közgazdászképzésről. A széptudományok – esztétika, filozófia, nyelvszakok, magyar szak, irodalom- és történettanítás – mind az általános politikai kultúraellenességnek az áldozatai – véli a szerző.

 Arany Mihály

 

 

Szegedi „rajzeffektek” Pusztai Virágtól

A 83. Ünnepi Könyvhéten mutatták be a tavalyi Szeged effekt című antológia „folytatásaként” az Areión Kulturális Közhasznú Egyesület gondozásában megjelent Szeged effekt 2-t, melyben – akárcsak az első kötet esetében – Pusztai Virág – a Szegedi Egyetem Televízió JGYPK-n működő stúdiója, illetve a Tisza(p)Art Televízió szerkesztő riporterének – illusztrációi láthatók, akivel az alkotás folyamatáról is beszélgettünk.



ill1– Mennyire „illusztrációk” a Szeged effekt rajzai – vannak olyanok, amiket közvetlenül az írások ihlettek?

– Tulajdonképpen valamennyit azok ihlették, ha nem is közvetlen módon. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy folyamatos betekintésem volt a beérkező írásművekbe. Férjemmel, az antológiát szerkesztő Bene Zoltánnal mindig izgatottan böngésztük az éppen beérkező novellákat, verseket. Az ezekből áradó hangulatok meghatározták az illusztrációkat. Igaz, az írások a város nagyon különböző arcait villantják fel, és nagy kihívás volt, hogy ezeket úgy láttassam, hogy közben mégis valami egységes formanyelvet alakítsak ki. A végeredménnyel persze nem vagyok maradéktalanul elégedett…

 

– Milyen technikákat használt?

– Amikor az első kötetet terveztük, felmerült a gondolat, hogy fotókkal illusztráljuk. A szegedi nevezetességek bemutatásának lehetőségét gyorsan elvetettük, meghagyva azt a turisztikai kiadványoknak. Az első ötletem az volt, mutassunk apró, de jellemző részleteket a városból, amelyek a mindennapi életünket, így a városról alkotott benyomásainkat – effektjeinket is − észrevétlenül meghatározzák. Próbálkozásaim során nőttön-nőtt bennem a tisztelet a fotósok iránt, akik képesek egy képen láttatni minden fontosnak érzett motívumot. Nekem ez csak úgy sikerült, ha szétvágtam a fotókat.

 

– És rajzzal „toldotta meg”…

– Igen, a fénykép-darabkákkal eljátszottam, és rajzokkal egészítettem ki őket. Úgy éreztem, a fotorealisztikus valóság adta kereteket élettel kellene megtölteni. Az első kötetben még csak az emberi jelenlétre utaló nyomokkal, a másodikban már kicsit bátrabb és tudatosabb voltam: növényekkel, állatokkal és emberalakokkal. A fényképhűséget ellenpontozva elvont, sematikus formában.

 

ill3– Épülethomlokzatok, szobrok és ablakok is megjelennek egy-egy oldalon – mi ragadta meg ezekben a részletekben?

– Szerettem volna egy játékot is felkínálni a szemlélőnek: a homlokzati elemek, épületszobrok, kapuk, ablakok, táblák és falfirkák mind beazonosíthatók, megkereshetők a város területén. A nevezetes, emblematikus épületeket mindenki ismeri, de a várossal való bensőséges kapcsolat kialakítása ott kezdődik, ha egy-egy részletével is közelebbi kontaktusba kerülünk. És ilyen tekintetben egyenrangúak a belváros palotáinak, az alsóvárosi házaknak a részletei, vagy a lakótelepi miliő elemei. Az volt a szándékom, hogy ezekből a mozaikokból álljon össze egy komplex kép a városról. Ami persze szubjektív, ezekkel az eszközökkel nem is lehet más.

 

– Többnyire szerkesztő riportereként ismerik, hogyan alakult a rajztanári fejezet az életében? Úgy tudom, az SZTE Juhász Gyula Pedagógiai Kar mesterképzős andragógia szakját is elvégezte.

– A Tömörkény-gimnáziumban alkalmazott grafika szakra jártam, sokáig ilyen pályára készültem. A főiskolán a rajz szak mellé egy hirtelen ötlettől vezérelve választottam a művelődésszervezőt, ahol média szakirányra kerültem. Még a főiskola alatt elkezdtem dolgozni az akkori Szeged TV-nek, és valahogy benne ragadtam ebben a szakmában. Közben azért mindig rajzolgattam, de az utóbbi két-három évben az eddiginél erősebben tért vissza a késztetés. Terveim mindkét irányban vannak, sőt, egy harmadikban is, amelyik ötvözi az első kettőt: az utóbbi időben egyre inkább érdekel a vizuális kultúránk állapota, válságjelenségei, például a média hatása a képzőművészetre. Néhány tanulmányt már publikáltam e témákban.

 

– Melyek a kedvenc témái, technikái?

– A JGYPK Rajz Tanszékén kiváló képzésben részesültem, most érzem csak, milyen biztos hátteret adott minden további lépésemhez a sok-sok akkor készített tanulmányrajz. Szinte mindent kipróbáltam már, de úgy érzem, mostanában kezdek rátalálni azokra a technikákra és ábrázolási módokra, amelyekkel igazán ki tudom fejezni magam. Többnyire jól körülhatárolt formákkal dolgozom, ívekkel és egyenesekkel elválasztott, zárt foltokból építkezem. Van, amikor csak tustollat és grafitceruzát használok, máskor akrilfestékkel töltöm ki a felületeket. Van egy nagy zacskónyi színes papírom, köztük csomagolóanyagok, textilek, különféle érdekes színű és felületű anyagok, amelyekből szívesen építek kollázsokat. Gyakran vegyítem is a különféle technikákat.


*

Az antológiák Pusztai Virág által készített illusztrációiból a Somogyi-könyvtár Internet-terében nyílt kiállítás, melyet augusztus 1-jéig láthatnak az érdeklődők.

 

A.M.

  plakat


Az én saját Szegedem – itt a Szeged effekt 2.!

A tavalyi Szeged effekt című antológia után az idei, 83. Ünnepi Könyvhéten mutatták be az Areión Kulturális Közhasznú Egyesület gondozásában megjelent Szeged effekt 2-t. A kötetet szerkesztő Bene Zoltánnal beszélgettünk, aki 34 szerzőt kért fel, hogy Szegedhez kötődő gondolatait ossza meg az olvasókkal.



borito2A kötetben a szegedi egyetemhez valamilyen módon kötődő szerzőket is találunk – mint például Diószegi Szabó Pál, Simai Mihály, Turi Tímea. A Szeged effekt 2-t is – akárcsak az előző antológiát – Pusztai Virág – a Szegedi Egyetem Televízió JGYPK-n működő stúdiója, illetve a Tisza(p)Art Televízió szerkesztő riportere – illusztrálta. A szerkesztő, Bene Zoltán a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karán szerezte művelődésszervező, könyvtár szakos, illetve – mesterképzésben – andragógia szakos diplomáját.

 

– A Szeged effekt 2 direkt e kötet számára kért és írt alkotásokat tartalmaz, ebben rendhagyó ez az antológia?

Valójában nem rendhagyó dolog, ha egy antológia első közlésre törekszik, csak az utóbbi időben egyre kevesebb az ilyen szerkesztési elvet követő válogatás. Azonban az első közlés mindig „értékesebb”, mint a második, a sokadik. A Szeged effekt és a Szeged effekt 2 vonatkozásában pedig még pikánsabb a helyzet, hiszen nem csupán első közlésekről van szó, de egyben olyan művekről, amelyek felkérésre, tehát kifejezetten ezekbe a kötetekbe készültek. Persze, az más kérdés, hogy a felkért alkotók valóban a kérésre kezdtek el dolgozni, vagy elővették a tarsolyukból egy már kész művüket, amely megfelelt a felkérésnek. Azt hiszem, többnyire a felkérés indukálta a műveket, ugyanakkor a másik esetre is akad példa.

 

– Hogyan történt a szerzőválogatás?

– Klasszikus szerzőválogatás nem történt, hiszen nem kész, nem „hozott” anyagból szemezgettünk. Az pedig, hogy kiket kértem föl, írjanak a kötetbe, leginkább szubjektív szempontok szerint alakult. Olyan írókat, költőket kerestem meg, akikről bizonyos voltam, hogy értéket hoznak létre, vérbeli, igazi szépirodalommal gazdagítják a kötetet, s általa a Szeged-irodalmat. Voltaképpen tehát olyan szerzőket kértem föl, akiket nagyra tartok − s emellett úgy gondoltam, van (lehet) Szeged-élményük.

 

– Mit kell tudni a kötet szerkezetéről?

– Mindkét kötetben ciklusokba rendezve találja a műveket az olvasó, tehát nem műfaj és nem a szerzők ilyen-olyan tulajdonságai (nevük kezdőbetűje vagy születési évük) alapján sorba állítva, hanem a művek közös vonásai szerint csoportosítva.

 

– Szerkesztőként milyen funkciót szánt a kötetnek?

– Erre nagyon egyszerű a válaszom: olvasásra szántuk a szövegeket és nézegetésre az illusztrációkat. A kötet egészét pedig arra, hogy minél többen forgassák.

 

– Mit gondol, milyen szerep jut ma az uralkodó műfaj, a regény mellett a rövid prózai írásoknak, elbeszéléseknek, illetve a verseknek?

– Az olvasók körében – úgy olvastam valahol – valóban népszerűbbek a regények, ám a reprezentatív novella-antológiák – amilyen például Az év novellái vagy a Körkép – (tudtommal) szintén keresettek. Napjainkban talán a versolvasás pozíciói a legrosszabbak, de minden bizonnyal az egész szépirodalomra érvényes az a megállapítás, hogy csökkent a tábora. Az igazi versekhez, az igazi prózához befogadói oldalon is sok mindenre szükség van, mondhatnám kis túlzással, hogy meg kell küzdeni a művekért. No, ez a küzdés az, ami manapság nincs ínyére az emberek oroszlánrészének. Hogy ez jó, vagy rossz, azt ki-ki döntse el maga!

 

– A könyvheti sajtótájékoztatón elhangzott: nem lesz Szeged effekt 3. Miért? Mi a következő terv?

– Nem akarunk végtelenített sorozatot a Szeged effektekből. A két kötetben több mint negyven szerző osztotta meg az olvasókkal saját Szegedjét, s ezzel mi elégedettek vagyunk. Ez nem jelenti azt, hogy nem tervezünk újabb, valami módon Szegedhez kötődő antológiát. Tervezünk. Egyelőre itt tartunk.

 M. A.

A Nagy Háború, írásban és képekben

Bemutatkozott a nagyhaboru.blog.hu szerkesztősége is a 83. Ünnepi Könyvhéten

A szegedi Millenniumi Klub adott otthont az I. Világháború autentikus forrásait dokumentáló honlap, a nagyhaboru.blog.hu bemutatkozójának. A téma iránt érdeklődő kutatók és hallgatók az „Akik jártak Doberdónál – Élet az állóháború hadszínterén” című dokumentumfilmet is megnézhették június 6-án, egy rövid előadás után.

Eredeti naplórészletek, visszaemlékezések is olvashatók a 2010-ben, az I. Világháború 96. évfordulóján útjára indított blogon. Egyedülálló kezdeményezés a háború magyar vonatkozásait eredeti forrásokkal megörökítő oldal, melynek tartalmát többek között Négyesi Lajos és Pollmann Ferenc hadtörténésznek, a téma két kutatójának a munkái gazdagítják. Pintér Tamás, a honlap egyik szerkesztője mutatta be az nagyhaboru.blog.hu-t. Elmondta, a modern formátum, a blog hivatott minél szélesebb közönségnek interaktív fórumot biztosítani, kapcsolatot az érdeklődők és kutatók között. Az online megjelenésnek köszönhetően a magyar határokon túl is elérhető a webes folyóirat – ezt a szerkesztők különösen fontosnak tartják. Az Internet lehetőségei révén, az olvasók segítségével sikerült már egy-egy ismeretlen eredetű fénykép történetét is rekonstruálniuk a szerkesztőknek, emellett családfakutatásban is segédkeztek már az oldal látogatóinak. Hetente háromszor frissülő bejegyzések, fegyverek és hadeszközök fogalomtára, korabeli levelek, fényképek kapnak helyet a honlapon, megőrizve a korszak fontos magyar forrásait.

A bemutatkozás után a blog előzményének is számító „Akik jártak Doberdónál – Élet az állóháború hadszínterén” című filmet vetítették az elkészítésében kulcsszerepet játszó szerzők.

További információ: http://nagyhaboru.blog.hu/

SZTEpress

 

*


A korábbi évek hagyományainak megfelelően a könyvünnep kapcsán írók, költők könyveik megjelentetéséhez könyvtámogatást kaptak a szegedi önkormányzattól.

 

Könyvtámogatások

Elismerésben részesült Árpás Károly, Bene Zoltán, Borsi István, Fáry Irén és Simoncsics János, valamint Kovács Flóra, a Vántus Társaság és a Bába és Társai Nyomdaipari Kft. – utóbbi nevében Majzik István ügyvezető vette át támogatást a Szegedtől Szegedig Antológia 2012. évi kiadványáért. Az antológia egyébként idén 15-dik alkalommal látott napvilágot. Kiosztották az Év Könyve díjat is, melyet idén Lázár Pál képzőművészeti albuma nyert el, az elismerést Lázár Pálné vette át.

 

Elhinni, hogy varázslat

„Az irodalom kérem szépen nagy disznóság” – kezdte rendhagyóan könyvheti megnyitó beszédét Lackfi János. Azt mondta, az irodalomhoz először is vér tapad, gondoljunk csak Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésére, vagy Shakespeare Rómeó és Júliájára. „Arany János egymaga ötszáz walesi bárdot végeztet ki, hogy cserébe egy roppant tanulságos és hazafias költeménnyel gyarapítsa irodalmunkat” – sorolta Lackfi János. „Szóval az irodalom sajátos valóságshow, a túlélők a vircsaftja” – folytatta az író. Arról is beszélt, hogy az irodalom másik fő bűne „az állandó beteges hazudozás, az olvasók előre kitervelt megtévesztése” – jóllehet ebben maga a befogadó is szíves-örömest partner. „A klasszikus krimiséma jegyében azért olvasunk bűntettekről, hogy miután fogalmunk sincs róla, ki a tettes, megérkezzen Poirot vagy Miss Marple, és bennünket az orrunknál fogva vezetve, a semmi különösre nem utaló apró jelekből kiindulva kristálytiszta logikával felmutassa az emberi tényezőkből felvázolt matekpélda megoldását” – magyarázta az író. „Itt van az irodalom, a film és mindennemű történetmesélés lényege: fontosabbak a megfejtéshez vezető út izgalmai, mint maga a végeredmény. (…) A Nobel-díjas Orhan Pamuk írja, hiába mondja el a modern illuzionista, hogy csal, lelkes nézője akkor lesz boldog, ha egy pillanatra el tudja hinni, hogy nem csalás, hanem varázslat tanúja. (…) Lényeges ugyanakkor, hogy az irodalom – bármilyen furcsán hangzik – igazat hazudjon. Vagyis, hogy csupa hamis elemből létrehozzon egy olyan káprázatot, amely töményebb, igazibb a valóságnál” – véli Lackfi János.

 

Értünk szól a harang

„Minden irodakukac egy Ivan Iljics, minden elhanyagolt, rosszul szeretett, fantazmákba menekülő asszony egy Madame Bovary…” – vette sorra a szerző. Értük szól a harang, az irodalom harangja, vagyis hogy miértünk, mindannyiunkért. A mi kedvünkért, a mi demokratikus képviseletünkben hazudik olyan szépeket az irodalom, hogy szinte magunk is elhisszük. Pedig tudjuk, hogy csak olvasók vagyunk, a könyv pedig csak papír, meg tinta, meg enyv, jó esetben gerinctájon egy kis cérna. Ahogy a zászló csak bot és vászon. De nem bot és vászon” – zárta gondolatait az író.

Idén is a szegedi Somogyi-könyvtár koordinálja a könyvhét eseményeit, melyek központi helyszíne a Reök-palota előtti tér. A bibliotéka által szervezett több program a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósul meg, író-olvasótalálkozók, kiállítások, könyvbemutatók várják az érdeklődőket, köztük számos szegedi egyetemi kötődésű programmal, melyekről bővebben itt olvashat: http://www.u-szeged.hu/hirek/2012-junius/egyetemes-konyvhet?objectParentFolderId=1192

A Szegedi Egyetemi Kiadóhoz tartozó műhely, a Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó önálló sátorral is jelen van a szegedi Reök-palota előtti téren.

Arany Mihály

*

 

A 83. ünnepi könyvhét

- szegedi eseményeit összegző honlap: http://konyvhetszeged.sk-szeged.hu/

- központi honlapja: http://www.unnepikonyvhet.hu/

Ott olvasható – többek között –, hogy a szegedi egyetemhez is kötődő szerzők közül dedikál: június 10-én 17 órakor a budapesti Vörösmarty téren, a Magvető sátránál Darvasi László és Grecsó Krisztián.


Könyvhét megnyitó - galéria
A megnyitón készült képek itt megtekinthetők

 


„Egyetemes” könyvhét június 6-tól

Új központi helyszínen, Szegeden a Reök-palota előtti téren várja a 83. Ünnepi Könyvhét és a 11. Gyermekkönyv-napok a Gutenberg-galaxis fiatal és idős szerelmeseit. A könyves történések jelentős százalékában a szegedi egyetemhez is valamilyen módon kötődő oktatók, egykori, vagy jelenlegi hallgatók vállalnak szerepet, ezekből szemezgettünk most, a teljesség igénye nélkül.

Már június 6-án, a könyvhét felütéseként, több eseményre is várják az olvasókat. Így 17 órától a Vármúzeumban Szegedi Egyetemi Kiadó JATEPress műhelyének könyvbemutatóján Cserjés Katalin könyvét ismerhetik meg az érdeklődők. A Szegedi Tudományegyetem Modern Magyar Irodalom Tanszékének oktatójának kutatásai elsősorban a félmúlt és a kortárs rövidprózát, illetve a kép-szöveg viszonylatokat, kortárs képzőművészetet érintik. A szerzővel Váraljai Anna művészettörténész beszélget.

17.30-tól a Bálint Sándor Művelődési Házban nyílik meg a Bába és Társai Nyomdaipari Kft. kiállítása. A kiadó a régi hagyományokat fölújítva a jövedelmező nyomtatványok mellett a helyi könyvkiadásra is áldoz. Az évek során közel 600 könyvet jelentetett meg – köztük számos egyetemi vonatkozású kötetet.

18 órától ugyanott Árpás Károly, a Deák Ferenc Gimnázium Toldy-díjas tanára, író, költő, műfordító A csengetés után című kötetét is bemutatják. Árpás Károly a korábbi JATE-n végzett, verseit közölte többek között a Szegedi Egyetem című lap is.


Június 7-én 16.30-kor a Reök-palota előtti téren indul hivatalosan is a könyvhét: a könyvünnepet megnyitja Laczkfi János József Attila-díjas író. 17.30-tól a Somogyi-könyvtár első emeleti folyóirat-olvasójában Simai Mihály József Attila-díjas költő Valaki mindent elszeret című válogatott kötetét mutatják be, köszöntőt mond Kaiser László, a Hungarovox Kiadó igazgatója. A szerzővel beszélget: Békési Imre professor emeritus.

 

Június 8-án 16.30-tól 17 óráig a Szeged effekt 2 antológia leteszi névjegyét a Reök előtti téren, 18 órától bemutatják az antológiát a Millenniumi Kávéházban. A kötetben a szegedi egyetemhez kötődő szerzőket is bőséggel találunk – például: Árpás Károly, Diószegi Szabó Pál, Simai Mihály, Turi Tímea. A kötetet illusztrálta Pusztai Virág, a Szegedi Egyetem Televízió JGYPK-n működő stúdiója, illetve a Tisza(p)Art Televízió szerkesztő riportere. A Somogyi-könyvtár Internet-terében az illusztrációkból kiállítás tekinthető meg augusztus 1-jéig.

18.15-től újabb érdekesség: Szegedre érkezik Podmaniczky Szilárd, a Podmaniczky Művészeti Alapítvány könyvheti újdonságaival. Így hallhatunk Havas Henrik Könyörtelenek – életre ítélt gyilkosok, Podmaniczky Szilárd Kisgyerekek emlékirata, Bán Teréz Egy asszony másik élete – életrajzi regény, valamint a Tavalyi vaj – finn groteszk antológia című kötetekről.

20 órától A zEtna vajdasági magyar könyvkiadó szerzőinek könyvheti bemutatkozására kerül sor Beszédes István, Bozsik Péter, Csík Mónika, Józsa Márta, Sándor Zoltán, Szögi Csaba és Tóbiás Krisztián részvételével. Moderátor: Virág Zoltán, az SZTE BTK Modern Magyar Irodalmi Tanszék oktatója. Helyszín a Grand Café, amely nyári időszakban, jó idő esetén a Várkertben (a Móra Ferenc Múzeum mögött) várja látogatóit.

 

Június 9-én 15.30-tól a Reök előtti téren a Lazi Könyvkiadó könyvheti újdonságait ismerhetjük meg.

Ugyanott 17 órától „Két író beszélget”: az Ünnepi Könyvhét vendége Darvasi László Márai Sándor- és József Attila-díjas költő, író, újságíró és Szilasi László József Attila-díjas író, irodalomtörténész. Szilasi László író, irodalomtörténész, a szegedi egyetem Régi Magyar Irodalmi Tanszékének oktatója több alkalommal is vállal moderátori, beszélgetőtársi szerepet a könyves történetekben, emellett június 5-én a Somogyi-könyvtár kibővített Házhoz megy a könyv, házhoz megy a szerző programján belül lelkes olvasókat látogatott meg.

 

Június 11-én 17 órától mutatják be a szegedi egyetemen működő Hajnóczy-műhely kötetét „énekelt, és táncolt mint egy szatír” címmel. Helyszín a Grand Café, amely nyári időszakban, jó idő esetén a Várkertben (a Móra Ferenc Múzeum mögött) várja látogatóit. A Lectum Kiadó gondozásában megjelent könyv a 2011-es Országos Hajnóczy-konferencia anyagát tartalmazza. Szerkesztő: Cserjés Katalin és Nagy Tamás. A szerkesztőkkel és a szerzőkkel Urbanik Tímea irodalomtörténész beszélget.

 

Június 13-án 19 órától ugyanott Füzi László, a Forrás főszerkesztőjének Kötések, szakadások című irodalmi esszékötetét mutatják be. Füzi László a szegedi bölcsészkaron órákat is tart, beszélgetőtársa Szőke Katalin, irodalomtörténész (SZTE BTK Orosz Tanszék) lesz.


A könyvhét programjainak idén is rendszeres és sokoldalú keresővel ellátott oldalt működtet a Somogyi-könyvtár, melyen minden eseményhez további részletek, fotók találhatók, kattintson IDE! Azaz http://konyvhetszeged.sk-szeged.hu/

SZTEpress

 

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

SZTEmagazin

2017. december 06.

kiemelt_Dux_Laszlo

Biológia, kémia és fizika tantárgyból, valamint a Nobel-díjas rektor életéből, munkásságából áll össze évről évre az egyre népszerűbb SZTE Szent-Györgyi Tanulmányi Verseny kérdéssora. A zsűri elnökével, prof. Dr. Dux László tanszékvezető egyetemi tanárral a Szent-Györgyi-örökségről és a középiskolások versenyéről beszélgettünk.

SZTEtelevízió

2017. szeptember 13.

kiemelt_tanevnyito2017

Olyan jelentős fejlesztések előtt áll az SZTE, amelyekkel nemzetközi rangú kutatóegyetemmé válik – jelentette ki a rektor, igazolta példákkal a kormányt képviselő igazságügyi miniszter. A Szegedi Tudományegyetem 2017-2018-as tanévet nyitó ünnepségéről készült rövid videó itt megtekinthető.

Eseménynaptár

Eseménynaptár RSS

Rendezvénynaptár *

  • december 5. 17:00 - 15. 20:00
    Az SZTE 2017-es Szent-Györgyi emlékév programjaként az SZTE Nemzetközi és Közkapcsolati Igazgatóság Kulturális Iroda Minden, ami C-vitamin címmel fotópályázatot hirdetett. A felhívására érkező fényképeket tekinthetik meg a kiállításon. A kiállítást megnyitja: Dr. Datki Zsolt neurobiológus (SZTE ÁOK). Közreműködik: Dr. Kosztolányi József egyetemi docens (SZTE TTIK Bolyai Intézet). A fotókiállítás 2017. december 15-ig, munkanapokon 8-20 óra között tekinthető meg.
  • december 11.
    06:28 - 06:28
    Az SZTE Mentor(h)áló projektjének Pedagógiai esték sorozatában Kozma-Vízkeleti Dániel család- és pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus az alábbi kérdésekre keresi a választ: Valóban papír-e a papír? Mit várunk egy ünneptől? Mi a lélektani jelentősége a hétköznapi rutin megtörésének? Van-e lelki jelentősége az ünnepi viseletnek? Hogyan őrizzük meg hagyományainkat a megváltozó rítusok során? Jobb-e a Halloween és a Valentin-nap a hagyományos ünnepeknél – mit adnak nekünk az újonnan divatossá vált események? És tényleg, miért fontosak azok a hétköznapi apróságok…?
  • december 11.
    17:00 - 18:30
    Dudás Csilla, kétszeres Sófi-ösztöndíjas PhD vegyészhallgatóval (SZTE, TTIK) Újszászi Ilona újságíró (SZTE NKI) beszélget.
  • december 12.
    17:30 - 18:00
    Az SZTE Mentor(h)áló projekt és a Szent-Györgyi Albert Agóra „vetítős” sorozatának témája: Irán és Burma. Kalauzunk: Németh György, aki sokáig pedagógus-technikus a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, majd az MTI újságíró-fotóriportere volt 24 évig, most szabadúszó, illetve nyugdíjas fotográfus. Ez a két különleges és a hétköznapi utazó számára kevésbé elérhető úticél gyönyörűséges fotói lesznek láthatók, megspékelve azzal a témával, hogy "Hogyan készüljön egy fotós, ha ismeretlen tájakon, ismeretlen kultúrát szándékozik megörökíteni?".
  • december 15.
    06:16 - 06:16
    Az SZTE Mentor(h)áló projekt és a Somogyi-könyvtár közös, Pedagógiai esték című sorozatának advent váró programjának vendége: Kondé Lajos, a szegedi Dóm plébánosa, akinek az ifjúságért végzett munkáját Pro Urbe Szeged-díjjal és Csongrád megye díszpolgári címével is elismerték már.