SZTE Info

Kiadói műhelyek 7.: SZEK-JGYFK – könyvvel tanítani, nem középiskolás fokon

Két évtizede született a Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó. A Szegedi Tudományegyetemen működő kiadói műhelyek – a könyvhetek történetében most először – nyilvános interjúval mutatkoztak be. A Dugonics téri könyvsátor helyett – a hirtelen támadt vihartól űzve – az SZTE Rektori Hivatal épületében Pitrik Józseffel, a Szegedi Egyetemi Kiadó – Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó menedzser igazgatójával Újszászi Ilona újságíró, a SZEK vezetője beszélgetett.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

2013. június 10., 17 óra 30 perc, SZTE Rektori Hivatal épülete:


– Jubileumot ünnepelt e tanévben a Szegedi Egyetemi Kiadó – Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó. Dióhéjban hogyan foglalható össze a két évtized? Az elmúlt húsz év kiadói munkájának mi a három legfontosabb értéke?

– Húsz éve azért hoztuk létre a kiadót, mert lehetőséget kaptunk arra, hogy a felbomló tankönyvkiadó után felsőoktatási kiadók jöjjenek létre. Ennek a változásnak a legfontosabb értéke az, hogy ott kezdtek a könyvek készülni, ahol dolgoztak is vele, nem pedig a tankönyvkiadónál, ahol ezer számra készültek kiadványok, de azokat különböző munkaközösségek készítették, és így nehézkes volt az egész rendszer, aminek következtében az újdonságok sem nagyon kerültek a hallgatók elé. Hozzáteszem, hogy ennek a két évtizede létező szisztémának van hátránya is, mert ha ma megnézzük a felsőoktatásban, hogy például hányféle analízis könyv létezik, kiderül: szinte minden egyetem, főiskola elkészítette a saját analízis jegyzetét, tankönyvét, holott célszerű és elegendő lenne a legjobb matematikustól kikerülő ilyen tankönyvet odaadni az ország minden e tárgyat tanuló diákja számára. Ugyanakkor tény: fölfrissítette az egész könyvkiadást a felsőoktatási intézmények kiadói műhelyeinek a jelenléte. Másik fontos értéknek tekintem, hogy az egyetemi könyvkiadásra fordítható pénz úgy került ide, hogy arányos volt a felsőoktatási intézményben tanuló hallgatók számával. E pénzösszeg egy részét, 30%-át lehetett könyvkiadásra fordítani, 70%-ban pedig a hallgató megkapta állami támogatásként. Ez újdonságnak számított, így ugyanis nem két ára volt a könyvnek, hanem egy, viszont a hallgató felhasználhatta kedvezményét könyv vásárlásra. Ma sajnos ez a rendszer elvileg működik, de a gyakorlatban nem. Pénz híján sok olyan kézirat maradt kiadás nélkül, amelyeket terveztünk és hiányoznak is az oktatásból. A harmadik értéknek a mi szempontunkból azt tekintem, hogy megtanultuk a könyvkiadást. Úgy mondhatnám, hogy lelkes amatőrként kezdtük el, és én bízom benne, hogy most már félprofik vagyunk ezeken a területeken. Igaz ez a mi kiadónkra ugyanúgy, mint a JATEPress-re és a Polygonra, a SZEK partnerkiadóira. Így ismertek meg bennünket, mi pedig megismertük az íróinkat. Így sok szép munkát tudtunk készíteni, nemcsak az oktatáshoz közvetlenül szükséges kiadványokat, hanem Szeged városának könyvbarátai számára is örömet szereztünk több kötetünkkel.

 

– A tankönyvek és jegyzetek, illetve az egyéb kiadványok milyen arányban vannak jelen a kiadói műhely kínálatában?

– A kezdet kezdetén 100 százalék volt a tankönyv, a jegyzet, de most már ott tartunk, hogy az egyéb kiadványok aránya eléri az 50%-ot. Itt megemlítenék jó néhány sorozatunkat, amelyeket az egészségtan, a pedagógia, a mesterképzések, a nyelvészet területén indítottunk. De kiadtunk olyan csodálatos monográfiákat, szakkönyveket is, mint például a 100 éves a szegedi villamos, vagy 30 éves a szegedi troli című kötet, illetve festőművészeknek, képzőművészeknek is készítettünk ilyen albumokat. Legnagyobb vállalkozásunk az volt, mikor a múlt évben egy professzornak 1000 oldalas könyvet készítettünk.


– Mennyire tudnak eleget tenni olyan igénynek, hogy a szegedi felsőoktatás szereplői számára tankönyv készüljön – nem középiskolás fokon?

– Az oktatók álmait könyvbe foglalhattuk 15 éven át. Teljesíthettük azokat az igényeket, amiket maga után vont a társadalom és a felsőoktatás változása. E felfelé ívelő időszakban a 15 ezer példányszámban megjelentetett könyv is elfogyott – most viszont örülünk, ha legjobb kiadványainkból 300 példány olvasóra talál. Növeltük az e-könyvek számát is. Pénzbeli támogatás híján azonban nem tudjuk teljesíteni ígéreteinket, holott tudjuk: egy kiadónak nem szabad becsapnia a kézirattal nála jelentkező oktatót. Idén 25 könyv születése körül bábáskodtunk.

 

– Hogyan változtak a hallgatók olvasási szokások?

– Kiadónk működésének kezdetén rengeteg könyvet vásároltak a főiskolai és egyetemi hallgatók. Akadt olyan időszak, például 1998-ban, hogy pénzforgalmunk csak az első évesek tankönyv igényéből egyetlen napon több mint 1 millió forint volt. Ám manapság az egyetemisták alig vásárolnak könyvet. Még egy évtizede is élt a hagyomány, hogy a tanárjelöltek a felsőoktatási éveik alatt alapozták meg saját kézikönyvtárukat, megvették az oktatóik által ajánlott szakirodalmat, de ma már ez nem „divat ”. Hiába hangoztatom oktatóként is, hogy – minden újabb technikai újítás ellenére – nélkülözhetetlen egy diplomás ember munkavégzéséhez a polcról leemelhető, kézbe vehető szakkönyv! Így több kiadványunk is „beszorult” a raktárba. A raktári készletet a könyvheti és más akciókkal igyekszünk csökkenteni.

 

– A szegedi egyetemi kiadói műhelyek közül a SZEK- Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó a leghűségesebb a könyvhéthez: immár 15 éve kínálja kiadványait az ünnepi napokon …

– … Mert fontosnak tartjuk a jelenlétet, a kapcsolatot az olvasóval. És más kiadók kínálatát is népszerűsítjük. Idén vállaltuk és a Szegedi Tudományegyetem több kiadói műhelyének termékeit közvetítettük az olvasóhoz, de akadt olyan év, amikor például a Bába és Társa Kiadó kiadványait is árusítottuk. Az idei könyvheti ajánlatunkból sok olvasója akadt például a Dér Istvánról készült kötetünknek, vagy a Polner Zoltán gyűjtéseit közreadó sorozatunknak, és a konferenciaköteteket is keresték.

 

– Mit olvas egy, a munkájától búcsúzó, nyugdíjba készülődő kiadói menedzser igazgató?

– „Újraolvas” – a nyugdíjas évekre készülődve. Legutóbb ismét elolvastam Robert Merle: A sziget című regényét. Szakirodalomként pedig olyan kiadványokat veszek elő, amelyek segítik a kutatói munkámat: Szeged zajtérképének készítésében részt veszünk munkatársaimmal. Az pedig ugyancsak a nyugdíjas évekre való készülődéshez tartozik, hogy összegzem a tapasztalataimat. A fiam példája abban erősít meg, hogy a könyvgyűjtést nem szabad abbahagyni a divat változása miatt, mert egy fiatal ember is értékelheti az olyan ritkaságokat, mint amilyenek az én könyvtáramban is fellelhetőek. Az unokáim példáján pedig azt látom, mennyire fontos, hogy a kisgyereknek minden nap mesét olvassunk!

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

SZTEmagazin

2017. december 06.

kiemelt_Dux_Laszlo

Biológia, kémia és fizika tantárgyból, valamint a Nobel-díjas rektor életéből, munkásságából áll össze évről évre az egyre népszerűbb SZTE Szent-Györgyi Tanulmányi Verseny kérdéssora. A zsűri elnökével, prof. Dr. Dux László tanszékvezető egyetemi tanárral a Szent-Györgyi-örökségről és a középiskolások versenyéről beszélgettünk.

SZTEtelevízió

2017. szeptember 13.

kiemelt_tanevnyito2017

Olyan jelentős fejlesztések előtt áll az SZTE, amelyekkel nemzetközi rangú kutatóegyetemmé válik – jelentette ki a rektor, igazolta példákkal a kormányt képviselő igazságügyi miniszter. A Szegedi Tudományegyetem 2017-2018-as tanévet nyitó ünnepségéről készült rövid videó itt megtekinthető.

Eseménynaptár

Eseménynaptár RSS

Rendezvénynaptár *

  • december 18.
    10:00 - 14:30
    A Paál Zoltán díj átadása. A Katalízis Munkabizottság elnökének megválasztása. Sápi András (SZTE Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék) – Tervezett Katalízis: Nano- és in-situ technológiákkal a nagy aktivitás és szelektivitás felé. Havasi Viktor (SZTE Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék, PhD munka bemutató) – Ritkaföldfémekkel dópolt stroncium-aluminátok hasznosítása a fotokatalízisben. Ádám Adél (SZTE Szerves Kémiai Tanszék) – Nikkel nanorészecskék előállítása, jellemzése és felhasználása katalizátorként SZTE Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék). Varga Gábor (SZTE Szerves Kémiai Tanszék) – Átmenetifém-aminosav komplex-CaAl-réteges kettős hidroxid kompozitok készítése, szerkezetvizsgálatuk és katalitikus alkalmazásaik. Mészáros Rebeka, Ötvös Sándor Balázs, Varga Gábor, Kocsis Marianna, Pálinkó István, Fülöp Ferenc (SZTE Gyógyszerkémiai Intézet) – Hatékony heterogén ezüst katalizátor fejlesztése terminális alkinek közvetlen nitrillé alakításához. Gyulavári Tamás Zsolt (SZTE Alkalmazott és Környezeti Kémiai Tanszék) – Látható fénnyel gerjeszthető titán-dioxidok előállítása és jellemzése. Musza Katalin (SZTE Szerves Kémiai Tanszék) – Cu/Cu2O nanorészecskék szintézise, jellemzése és katalitikus aktivitásuk egy kapcsolási reakcióban. Tungler Antal (MTA Energiatudományi Kutatóközpont) – Gyógyszeripari szennyvizek ártalmatlanítása és hasznosítása.
  • december 19.
    10:00 - 16:47
    Az MTA Elektrokémiai Munkabizottság tudományos ülésének programja: Janáky Csaba (SZTE) – Új eredmények és kutatási irányok a szegedi fotoelektrokémiában. Kormányos Attila (SZTE) – Vezető polimer alapú összetett elektródok fotoelektrokémiája. Samu Gergely Ferenc (SZTE) – Optikailag aktív perovszkit elektródok vizsgálata. Kovács Noémi (ELTE) – Titánötvözetek elektrokémiai stabilitásának vizsgálata kettős potenciodinamikus vezérlést alkalmazó módszerekkel. Szekeres Krisztina Júlia (ELTE) – Vezető polimerfilm elektródok elektrokémiai és morfológiai vizsgálata. Pap Sándor József (MTA Energiakutató) – Réz(II)-peptid komplexek tervezése O2 elektrokatalitikus termeléséhez. Péter László (MTA Wigner) – Cirkónium elektrolitikus hidrogénezése. Tóth Péter Sándor (SZTE) – Grafén és egyéb kétdimenziós nanoszerkezetek (foto)elektrokémiai vizsgálata. Pajkossy Tamás (MTA TTK) – Egyebek. A rendezvény szervezője: SZAB Kémiai Szakbizottság Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Munkabizottság.
  • december 19.
    15:00 - 17:00
    SZAB Orvostudományi Szakbizottság Sprottudományi Munkabizottság.
  • *
    december 19.
    17:00 - 18:30
    Mikszáth Kálmántól kezdve Wass Alberten át Oravecz Imréig több író, illetve számos tanulmány tudós szerzője is foglalkozik az amerikai kontinensen diaszpórában élő magyarok helyzetével. Újszászi Ilona újságíró, az SZTE közkapcsolati koordinátora legújabb riportkönyvében családtörténetekkel válaszol a kérdésre: Hogyan lettek ők „amerikai magyarok”? A fotókkal, számokkal, tényekkel illusztrált könyvbemutatón szó esik az amerikai bevándorlási hullámok különbözőségeiről és tanulságairól, ami segítheti a napjainkban Európát érintő migrációs válság értelmezését is.